2017. jún 06.

Az új főnök levelét megírta

írta: mbudai
Az új főnök levelét megírta

Egy államigazgatási szervezet új igazgatóhelyettese az Indexen is megjelent durva levelében köszönt be új kollégáinak. A levél hangneme és megállapításai éles ellentétben vannak azzal, amit manapság gondolunk a vezetésről és a vezető szerepéről, ráadásul meggyőződésem, hogy szembemegy a dolgozók elvárásaival is. A levél írója bemutatja, hogyan rúghatjuk ki a széket magunk alól még mielőtt beleülnénk, hogy utána már akkor rettegve szorítsuk a karfát, amikor az ülőalkalmatosság még meg sem melegedett. Nézzük végig pontról pontra, miért.

A velünk élő múlt

Levegőtlen, sivár irodák, a folyosón csukott ajtók. Lábujjhegyen járó, állásukat féltő, egymáshoz sem szóló munkatársak. Párnázott ajtó és titkárnő mögött ül a Főnök, aki utasít, megközelíthetetlen és tisztelni kell csak azért, mert ő A Főnök. Mindent jobban tud, csak neki lehet igaza, mindennek úgy kell lennie, ahogyan ő akarja és ezen elveket megkérdőjelezni sem lehet, hogy jön ahhoz egy holmi beosztott, hogy okosabb merjen lenni nála – neki nem lehet ellentmondani, mert jajj annak, aki merészeli. Ők azok, akik akkor teszik majd a legjobbat a világnak, ha végre nyugdíjba mennek. De változnak az idők. A főnök már nem attól főnök, ami a névjegykártyáján van. Nem csak az embereinek kell szakmailag és emberileg alkalmasnak lenniük. Neki is. 

Az új főnök levelét megírta, azt nem mondanám, hogy szerelmes könnyével azt is telesírta, nem is a fiának írta Prága városába, hanem az új beosztottai kapták meg még a személyes találkozás előtt. Idézetben a levélből vett mondatok - valahol zseniális a megfogalmazás is.  

"személyes találkozásig is a fentiek mindenkire nézve kötelező elvárásaim, mostantól, kivétel nélkül, és ezek betartását ellenőrzöm". 

Erős nyitás - az, hogy az adott vezető ilyen levelet ír a személyes találkozás előtt, már el is döntötte, mit gondolnak majd róla az emberei érkezésekor. Ez pedig meghatározza a következő időszakát. Talán kezdett volna csendesen, négyszemközti, személyes, ismerkedő, szereptisztázó beszélgetésekkel. Célszerűbb lett volna felmérnie a közeget, megismerni a kollégákat, mielőtt elhamarkodottan hoz döntéseket – ráadásul egy kicsit irigylem, hogy a lentiek ellenőrzésére is lesz ideje. A piacképesebb kollégák már élesítették is profession accountjukat és elkezdtek nézelődni.

"kerüljük azokat a kellemetlen helyzeteket, amikor 15:55-kor már kikapcsolt gép előtt ugrásra készen várják, hogy az óra elüsse a 16.00-t"

Köszi a feltételezést, gondoltam elsőre. Sokak kezéből kihull a papír a munkaidő végén, nem lehet mindenki sztahanovista. Levelezés előtt érdemes lett volna megnézni mi okozza a fentieket, motiváció, hozzáállás, kevés, vagy talán túl sok munka? Értelmes munkát végeznek, értenek hozzá, meghatározhatják, hogyan végzik, látják, hová vezet az, amit csinálnak? Miért állnak fel gyorsan, mindenkire jellemző, vagy csak egyesekre? Mi az oka ennek? A tiltás önmagában semmit sem old meg, még tüneti kezelésnek is kevés. Majd bekapcsolt gép előtt várják ugrásra készen a délután négy órát és maguk között jól kiröhögik a főnököt. Velünk nem szúrsz ki, mondják majd.

Régen azt mondták, a munkaidőnek csak kezdete van. Manapság igény, hogy ha akarnak, érhessenek be negyed órával később, vagy mehessenek el hamarabb húsz perccel. Ne az alapján ítéljük meg az embereket, mennyi időt töltenek az irodában, hanem a teljesítmény és az elvégzett munka mennyisége, minősége legyen a mérőszám. Modernebb szervezetekben nem kell a helyükön ülni, adott munkakörökben teljesen normális otthonról dolgozni, olyan is van, ahol kötelezően be sem kell járni: csak a munka legyen készen. Ki hol dolgozna szívesebben? Ahol az órához kell igazítania a munkaidejét, vagy ahol a munkaidejét igazíthatja az életéhez?

"A cigarettázó munkatársak esetében délelőtt és délután egy-egy alkalommal tolerálható a munkaidő kiesés cigarettázási okból."

A dedós tiltás itt sem jó semmire – ha elvégzem a munkám senkinek nincs köze hozzá, mennyi időt töltök a dohányzóban. Másrészt, a munka el van végezve? Ha igen, miért baj? Nincs elvégezve? Miért nincs elvégezve? Mi nincs elvégezve, ki nem végezte el? Kinek a felelőssége lett volna? Biztosan a dohányzás a ludas, vagy a főnök viseltetik személyes ellenszenvvel a büdös bagósok iránt? Ha a kollektíva a dohányzóban tölti az idejét munkavégzés helyett, az tényleg gond - de a tiltás nem fogja megoldani. Morogni fognak és dafke, csak azért sem tartják be. A morgás és az elégedetlenség pedig jót tesz a munkakultúrának. Pihenni napközben is kell, akkor pedig az embernek joga van akkor azt csinálni, amit akar, akár szívhatja a cigit is anélkül, hogy a főnöke szívná éppen a vérét - szóval újabb öngól az igazgatóhelyettesnek.

"Egymás segítő munkakultúra kialakítása az elvárásom, feltételek nélkül, a személyeskedés teljes elkerülésével. Tilos a pletykálás, a kéretlen véleményalkotás, a híresztelés, a munkahelyi közösség széthúzása, uszítása, az ügyeskedés.

Ez nem utasításra alakul ki. A fentiek a széteső, mentálisan, motiváció szempontjából mélyen lévő szervezetekre jellemző megállapítások, ahol az embereket a közös célok már nem érdeklik – egyszerűen csak túl akarnak élni. Ha pedig ez van, mit változtat ezen a még csak nem is látott igazgatóhelyettes levele? Vajon mikor jelentkezik az első, túlélésre játszó spicli az új főnöknél? A munkahelyi kultúra és légkör komoly hatással van az ott dolgozók teljesítményére, motivációjukra és még egy rakás dologra. Ennek kialakítása közös felelősség, de a mindenkori vezetőnek komoly ráhatása van erre. A fenti munkakultúra kialakítása nem elvárás, hanem közös cél szokott lenni – mivel ez normális esetben az új vezetőnek feladata lenne. 

Bár a levélben nincs benne, de ennyi erővel azt is odaírhatta volna az igazgatóhelyettes, hogy mindenki legyen boldog, kiegyensúlyozott és elégedett. Elvárás, hogy a vállalati kollektíva közös szelvénye nyerje meg a lottó ötöst. Mert amíg nem, mindenkinek tíz perccel rövidebb lesz az ebédideje.

A munkatársaknak elvárásaik vannak

A munkavállalóknak, különösen a tehetségesebbjének elvárásai vannak, aminek a vezetőnek meg kell felelnie, tetszik neki, vagy sem. Fejlődési lehetőség, értelmes, kihívásokkal teli munka, információáramlás, fejlesztő visszajelzések, szakmai, emberi tulajdonságok teszik ki az elvárások jelentős részét. A vezetőnek el kell tudnia fogadni a kritikát, nem kell mindent jobban tudnia, emberként kell kezelnie a beosztottjait, beszélnie kell velük és elérhetőnek, megközelíthetőnek kell lennie. Az emberek nem akarnak félni, idióta elvárásoknak megfelelni és a lényeg: nem akarnak mások lenni, mint az irodán kívül. Ja, hogy ezt nem lehet? Akkor én léptem, mondják – és mivel kapósak, gyorsan találnak másik munkahelyet, a vezető pedig ott marad egy jó ember nélkül. Amit meg fog érezni – és az ő főnöke is érezni fogja. Nem kell a kollégák elvárásaival foglalkozni a főnöknek, még mit nem - aztán majd amikor a java majd szépen otthagyja, lehet pislogni és magyarázkodni, meg húsz év tapasztalattal takarózni. És meglepődni, hogy ez senkit sem érdekel. Kulcsszerepe és döntési pontja van itt a vezetőknek: vagy felismerik az új idők szavát és ők is változtatnak, vagy jönnek helyettük azok, akik már megtették ezt – és a helyükre ülnek.

Hogyan máshogyan?

A fenti, idézett levél még a személyes találkozás előtti gyomros az új beosztottaknak, de jegyezzük meg, nem ismerjük a szervezetet belülről. Ha együtt dolgoznánk az érintett vezetővel, biztosan arra biztatnám, hogy az új szabályok meghozása és kihirdetése előtt ismerje meg a közösséget, beszélgessen, ismerkedjen, kérdezzen, hallgasson sokat, akarja megérteni a múltjukat, a jelenlegi működést, lássa, mitől megy jól, vagy rosszul, hol és mivel, esetleg kikkel elégedett. Kik a hangadók, véleményvezérek, milyen a kapcsolati háló, nézzük meg a folyamatokat, felelősségi köröket, elvárásokat. Igyekezzen elfogadtatni magát, szakmailag, emberileg, és amikor pár hét, hónap után úgy érzi, ha nagy vonalakban is, de már érti a működést, akkor hozza meg az új, életszerű szabályokat – de lehetőség szerint ne egyedül. Határozza meg, mi a célja személyesen, szervezeti szinten, lehet-e, vagy hogyan lehet ezt összehozni a munkatársak személyes elköteleződésével és induljunk el ebbe az irányba. A helyzet még most sem menthetetlen, de már mínuszból kell visszahozni a helyzetet.

A szögbe rúgás tényállása azonban ennek köszönhetően valósul meg, hiszen az új főnök ezt a levelet a saját vezetőjének úgy tűnik, nem mutatta meg, aki most szépen igazgatási vizsgálatot indított az ügyben, az Index ezt írta: 

„most minden tiltás ellenére arról pletykálkodnak, hogy visszavonhatják az utasítást, és minden várható szankció ellenére azt híresztelik, hogy az elnök ezért akár keményen megdorgálhatja majd az igazgatóhelyettest.”

Mit sikerült elérni ezzel? Vizsgálat indult az új vezető ellen még azelőtt, hogy megérkezett volna, egy levél miatt, aminek semmi értelme nem volt, valószínűleg vissza is vonják, hiszen egyébként is betarthatatlan, azért is, mert az igazgatóhelyettes felettesei nem is tudtak róla, szerencsére az emberei egytől egyig tudják már, hogy az új főnököt ezért előveszik, ráadásul az országos sajtó is lehozta. Kell ennél jobb kezdés?

 

Frissítés, 2017. 06. 13: 

A hónap végén megszüntetik a munkaviszonyát annak az igazgatóhelyettesnek, aki sajátos stílusú körlevélben adott utasítást a Fővárosi Törvényszék dolgozóinak. A törvényszék elnöke nem tudott a levélről, "nyelvezetével és stílusával" nem tud azonosulni, vizsgálatot indított, amely a vezető távozásához vezetett - írta az Index. 

Szólj hozzá

szakmai karcolat