2017. nov 08.

Vagyok, aki vagyok

írta: mbudai
Vagyok, aki vagyok

rsz_1rsz_23213124_10212544426023864_2582341724125051638_o.jpgBudai Máté vagyok, én írom ezt a blogot. 

2006-ban, életem első tréningnapján - ma már oktatásnak mondanám - reggel hét órakor már a projektor mellett toporogtam. Mire az első résztvevők megérkeztek, ki volt készítve az aznapi jegyzet, a papír, toll, a laptop mellé fél liter kávé. Biztosra mentem. Elütötte az óra a kilencet, amikor az üdvözlés közben lányos zavaromban levertem a forró kávét, ami egyenesen az egyik résztvevő combjára ömlött. Életem első tréningjének első órája sűrű bocsánatkérések közepette telt, miközben a lány nadrágjáról próbáltuk felitatni a forró italt.

De délután öt órakor mindenki elégedetten hagyta el a termet. Nagyon fáradt voltam, ugyanakkor iszonyúan élveztem az egészet. Szerelem volt első látásra.

Azóta több, mint ezer tréningnapon vagyok túl. Voltak jól, és talán kevésbé jól sikerültek is. Már nem megyek be reggel hét órakor a terembe és azóta sem öntöttem senki lábára a kávét. De van, ami azóta sem változott: még mindig imádom csinálni. Még mindig legalább két kávét iszom kezdés előtt. 

Szeretem a stresszt, amit a tréningek előtt érzek, a csoport némaságát az első percekben, az időszakot, amikor oldódik a hangulat, és amikor látom az arcokon, hogy rádöbbentek valamire. Imádom azt az érzést, amikor a résztvevők mosolyogva, de nagyon fáradtan köszönnek el tőlem délután. Szeretek hátradőlni a már üres teremben, körbenézni és nyugtázni: a mai nap is jól sikerült. 

Szólj hozzá