2018. feb 22.

Hagyjál már a komfortzónával

írta: mbudai
Hagyjál már a komfortzónával

Naponta hallom: komfortzóna. Nem a kedvenc kifejezésem, de elkezdtem gondolkodni az eredetén, értelmén, hogy vajon jól használjuk-e? A cikk írása közben árammal rázott egerek és meteorológiai kifejezések közé keveredtem, de legalább rájöttem, hogy magát a kifejezést pontatlanul használjuk. Nagyapám mindig azt mondta mindent lehet, de csak mértékkel és ebben is igaza volt.

A téma az asztalon hevert, épp egy nagy tréningsorozatra készülök, ami más lesz, mint a korábbiak. Egy percről percre megtervezett képzést fogok csinálni, ahol pontosan meg van határozva mikor, mit és hogyan mondjak, ráadásul minden lényeges infónak el kell hangoznia. Nem érzem magam kényelmesen a helyzetben, nagyon improvizatív vagyok - erre mondják, komfortzónámon kívülre kerültem, a kottától most nem lehet eltérni - engem ez arra sarkall, hogy az átlagosnál is jobban koncentráljak és készüljek.

 

 

Minden ember más, dolgozom valakivel, nevezzük Áronnak, aki úgy döntött, coach képesítést szerez. Kifizette a tandíjat, tanult és nagyon élvezte, rengeteget fejlődött szakmailag és emberileg is. Komfortzónán kívülre került és bejött neki. Majd lelkesen felmondott a biztos, jól fizető állásában és ezzel kezdett foglalkozni vállalkozóként. „Komfortzónán kívül érdemes élni, ott a csoda vár” mondta. Nem jött be neki, az egzisztenciális nyomás miatt görcsössé vált és visszatért a régi szakmájához.

De ha az élet a komfortzónán kívül kezdődik, akkor mikért van az, hogy sokan szörnyen érzik ott magukat és csalódnak?

Áram az egerekbe

A teljesítmény és az egyén lelkiállapota egy alaposan kutatott és dokumentált terület, állatkísérletekkel kezdődött a XX. század elején. Robert Yerkes és John Dodson azzal töltötte napjait a Harvardon, hogy szerencsétlen egerekbe vezettek áramot, akik közben egy útvesztőből próbáltak kijutni. A derék urak rájöttek, hogy egy szintig a négylábúak jobban produkáltak, majd ahogyan az amperek nőttek, az egerek teljesítménye romlani kezdett. A későbbi kutatások embereknél is hasonlót állapítottak meg, vagyis jó, ha új kihívások érnek bennünket, a kicsit több stressz is inkább használ, de csak egy ideig – nagyapám ezt is ezt mondta, mindent lehet, de csak mértékkel.

 

 

Hogy jön ide a komfortzóna?

Elkezdtem keresni, honnan ered a kifejezés. A New York Times egy 2011-es cikkben arra hivatkozik, hogy a komfortzóna kifejezést eredetileg a kellemes, 19 és 25 Celsius közötti hőmérsékleti tartományra használták. A XX. század végén kezdték el üzleti könyvekben a teljesítményváltozással kapcsolatosan emlegetni a korábban meteorológiában, pszichológiában és a nyelvtanban már ismert fogalmat. Vélhetően ezután kezdett el terjedni és ismerte meg a nagyvilág a mai értelmében. Azóta sokan tettek hozzá, vettek el belőle, de abban a legtöbben egyetértettek, hogy a teljesítményünk, hangulatunk erősen függ attól, milyen idegállapotban vagyunk, milyen a stressz-szintünk és mennyire szorongunk.

 

 

Az egerek és a komfortzóna

A fenti példában Áron új kihívásokkal szembesült – kicsit aggódott, kicsit több volt a stressz, de őt ez jobb teljesítményre sarkallta és sikereket ért el, ami érthetően örömet okozott neki. Azonban amikor kilépett a munkahelyéről úgy járt, mint a már túl erősen rázott egerek, a stressz, a szorongás és a kétségbeesés megbénította, ami egyenes út volt a kudarchoz. Mert amikor szociális, politikai, vagy anyagi természetű bizonytalanságot élünk át, még a komfortzónánk is kisebb lesz. Még többet aggódunk, még inkább a már bevált sémáinkhoz ragaszkodunk, túlélni akarunk. Kinek van kedve ilyenkor az ismeretlenben kóricálni?

Nem pontos az, hogy a csoda a komfortzónán kívül vár minket. Van a kihívásoknak egy szintje, ami valójában motivál, inspirál minket, de fontos tudni, hogy van egy határ. Ez egyénenként eltérő, van, aki teher alatt nő, mint a pálma, mások kerülik a nagy kihívásokat, mert összeroppannak alattuk. A nagy hármas, a komfortzóna, az ezen kívüli optimális teljesítmény zónája és a határon túli veszély zónája egyénenként eltérő. De mindenkinél létezik.

 

Középen a komfortzónánk, majd az optimális teljesítmény zónája és a rettegett veszélyzóna. Forrás

 

Nem jó mindenkit a kihívások, a bevált sémák elhagyására biztatni, különösen akkor, ha látjuk rajta, hogy ő most nincs jól. Az önismeretünk szempontjából is fontos, hogy figyeljünk rá, hol a határ - mondásunk is van rá, sokat akart a szarka, de nem bírta a farka. Ezt érdemes észben tartani baráti tanácsoknál, vezetői döntéseknél, álmodozás közben, az élet talán minden területén. 

 A fent említett projektben én is a bevált sémáimhoz fogok nyúlni. Felkészülök alaposan, rendben leszek fejben is, aztán ha valami nem úgy alakul, majd improvizálok. Menet közben meglátjuk, melyik zónába kerülök. Jobban belegondolva, minden tréningem egy utazás a zónámon kívülre.

 

Mate Budai (@mattagramm) által megosztott bejegyzés,

 

 

Nagyapám a kifejezés ismerete nélkül tudta ezt, fülemben cseng ahogy mondta: mindent szabad, de mértékkel. Mert a „komfortzónán kívül szuper” nem pontos – bár van benne igazság – de ott a veszély zónája is. Azt jobb elkerülni. Nem mindegy, mennyire rázzuk a szerencsétlen egereket.

Vagy beosztottakat, ugye, drága vezetők? 

 

 

hey-im-just-kidding-gif.gif

Szólj hozzá