2018. máj 25.

Az öt majom és a létra kamuja

írta: mbudai
Az öt majom és a létra kamuja

A történetek egyidősek az emberiséggel. Sztorikat örökítettek meg őseink a barlangok falán, meséket mondtak a tábortűznél, ezeket hallgattuk gyerekként, olvassuk, nézzük őket. A mi szakmánk része a történetmesélés, kísérletek, esettanulmányok ezrei várják, hogy valaki megossza őket egy csoporttal, vagy coaching ügyféllel. Ezek egy része valós, nagyobb része nem, de a legrosszabb, amikor megtörténtként állítunk be olyan eseteket, amik a valóságban nem ott, nem akkor, és nem úgy történtek meg – ezekben magam is sokat hibáztam, úgyhogy némi Canossa-járásként jöjjön egy eset ezek közül.

Jól hangzik, de vajon igaz is?

Van egy sztori, amit magam is gyakran mesélek tréningen és rá kellett jönnöm, rosszul. A történet a következő:

Öt majmot bezárnak egy ketrecbe, aminek a közepén van létra, aminek a tetejéről elérhető egy banán. Minden alkalommal, amikor egy majom felmászott a gyümölcsért, mielőtt elérte volna, a tudósok hideg vizet locsoltak a többi majomra. Egy idő után minden alkalommal, amikor egy majom felment a létrán, a többiek elverték. Egy idő után már egy majom sem akart felmászni a gyümölcsért, mert tartottak a jéghideg vízsugártól.

Ekkor a tudósok kicseréltek egy majmot. Az első dolog, amit az új majom csinált, hogy fel akart mászni a gyümölcsért, de a többi majom erre jól elverte.

 

 

Néhány verés után az új majom megtanulta, hogy ne másszon fel a létrára, habár már nem tudta, miért, hiszen őt, és a többieket sem érte vízsugár. Aztán kicserélték a második majmot, és ugyanez történt, elverték a többiek. A harmadik, negyedik, ötödik esetében ugyanez történt. 

Így a ketrecben végül öt olyan majom volt, akik módszeresen elverték azt, amelyik fel akart mászni a gyümölcsért, bár már nem tudták miért, hiszen egyik sem volt lelocsolva hideg vízzel. Megtanulták, hogy a mászásért verés jár - vizet már egyik sem kapott, sőt, már nem is kaptak volna, de már késő volt.

Már nem tudták, miért nem másznak – egyszerűen nem szabadott. A létra, tetején a banánnal hiába volt a ketrec közepén, de majmok már csak vágyakozva nézték azt. 

 

A történetnek több tanulsága lehet, nem nehéz párhuzamot találni a mindennapokkal. Könnyen lehet beszélgetést kezdeményezni arról, hogy tudjuk-e, miért tesszük amit teszünk, látjuk-e az okokat, vagy csak azért van ez így, mert „mi így szoktuk”. 

Egy tegnapi group coachingon került elő ez a sztori újra, és mondtam is a csoportnak, hogy ne vegyék készpénznek az elmondottakat, mert nem tudom, van-e háttere, inkább legyen csak egy érdekes sztori. Erre ma szembejött egy cikk, ahol tényként kezelik ezt a kísérletet, így utánanéztem, és jött a meglepetés: 

 

Nem így történt  

 

A kísérlet maga természetesen jól dokumentált és bár rém izgalmas, de korántsem azt az eredményt hozta, mint a fenti – nevezzük nevén – mese. Ha csak a lényeget nézzük, a valóság csak annyiban más, hogy:

  • Nem volt banán, műanyag konyhai edények voltak
  • Nem volt piramis, sem létra, a tárgy az ellenőrzött terület egyik végén volt
  • Nem volt vízsugár, helyette csak erős levegő befújással zaklatták a majmokat
  • Nem öt, vagy több véletlenszerű majmot használtak, négy majompár volt, nemek szerint párban és keverve is 
  • Nem tanulmányozták a csoportdinamikát, vagy a csoport működését, hiszen nem is volt csoport majom
  • Arra voltak kíváncsiak, hogy az egyik majomban tapasztalt viselkedés tartós hatással lehet-e egy másik majomra

Erősen különbözik a fenti sztoritól. De vajon mi volt ennek a lényegében különböző kísérletnek a tényleges eredménye?

 

Az eredmény teljesen más lett, mint a fenti történet mondanivalója

 

Néhány párban az új, még tudatlan majom valóban elkezdett félni a edénytől, miután meglátta, hogy a már bent lévő majom is fél tőle. Más pároknál azonban – érdekesség, de főleg a nőstény majmok esetében – a még naív majom félelem nélküli viselkedése megtanította a másikat, hogy ő sem féljen többé.

A nőstény párok esetében gyakrabban történt meg az, hogy a még naív majom megtanította a másikat, hogy ne féljen, mint a hímek esetében, illetve a nőstények inkább megfigyeltek, míg a hímek inkább használták a fizikai erejüket, de más és más eredmények születtek – pont az ellenkezője történt tehát, mint a fenti történetben.

Az öt majom és a létra sztorija nem csak hogy nem igaz, hanem az említett kísérlet a fenti mese csattanójától eltérő eredményt hozott. Nem az és nem úgy történt a valóságban.

A majmok igenis tanultak egymástól, nem verték meg a másiakt, nem kuksoltak a létra aljában, nem öntötték le őket vízzel, hanem megfigyelték, és időnként meg is győzték egymást és azt tapasztalták, egyes egyedek megtanultak bízni egymásban. Kicsit más így a leányzó fekvése, ugye? 

 

De ebben is van tanulság

 

Bolondulunk a könnyen fogyasztható, tanulságos történetekért, Hollywood száz éve megtanulta ezt. Ezzel a sztorival is tele van az internet, mert rövid, érthető, lehet hümmögni utána, hogy bezzeg, nálunk is így van ez. Csak sajnos mint látjuk, nem igaz.

Az emberek gyakran nem néznek utána, hogy amit hallanak, olvasnak, igaz-e – magam is vagyok, voltam így sokszor. Elég csak megnézni, miket osztanak meg egyesek a közösségi médiában és hogyan terjed a hülyeség. De ennek nem kell így lennie, csak akarat, a Google és talán némi angoltudás kell hozzá.

Ezért nem szeretek előre hallani a jövőbeni coaching ügyfelekről, mert az nem biztos, hogy akkor, úgy és az történt és nem szeretem, amikor ez befolyásol az első találkozó előtt. Ezért szeretek a tréningek után személyesen, vagy telefonon beszélgetni a megrendelőkkel, hogy tényszerűen mi történt a teremben. Az információ torzul, minél több emberen megy keresztül, annál inkább. 

Hogy fogom-e ezt a sztorit használni később? Azt hiszem, igen, de úgy, ahogyan valójában történt – kicsit más a mondanivalója, de legalább olyan hasznos és gondolatébresztő, mint az eredeti, és legalább igaz is.

De hogy legyen itt még egy sztori, íme egy régi, ami vagy megtörtént, vagy nem, de a mondanivalója passzol ahhoz, amiről ebben a bejegyésben szó van: 

 

Bizonyára sokan emlékeztek a klasszikus jereváni rádiós vicc fajtára. Az eredeti vicc lényege az alábbi: Igaz-e, hogy Moszkvában a Lenin téren Volvókat osztogatnak? A hír igaz – közli a jereváni rádió –, azzal az apró korrekcióval, hogy nem Moszkvában, hanem Leningrádban, nem a Lenin téren, hanem a Moszkva téren, nem Volvókat, hanem Volgákat, és nem osztogatnak, hanem fosztogatnak.

 

Megjegyzés

Van ám olyan, hogy tanult tehetetlenség és bizonyított is, hogy javarészt tanult dolog. Van róla egy remek cikk itt, és itt is, mindkettő érdekes és inkább hihető, mint a fenti mese.  

 

Források:

Az eredeti kísérlet leírása angolul: http://www.throwcase.com/wp-content/uploads/2015/08/Cultural-Acquisition-of-Specific-Learned-Response_Stephenson_1966.pdf

https://www.psychologytoday.com/us/blog/games-primates-play/201203/what-monkeys-can-teach-us-about-human-behavior-facts-fiction

http://www.throwcase.com/2014/12/21/that-five-monkeys-and-a-banana-story-is-rubbish/

 

Szólj hozzá