2018. nov 16.

Egy kép története

írta: mbudai
Egy kép története

unnamed.jpgPár hete száz vezető előtt beszélgettem Dr. Kemény Dénessel csapatépítésről, emberek összekovácsolásáról, motivációról és arról, hogyan élte meg az emlékezetes meccseket a medence széléről. A közös képünket megosztottam a facebookon és elég népszerű lett, szerencsére a beszélgetésre is sok pozitív visszajelzés érkezett. Ez adta az inspirációt, hogy leírjam, mi történt a kép készítéséig.

Többen kértétek, hogy írjak még arról, mi van a tréneri munka mögött. Több ilyen bejegyzés, volt már, ez a következő. 

Augusztus 29, szerda, kánikula.

Pittyent a telefon, meghívót kaptam a következő hét hétfőjére, ami egy személyes egyeztetésről szólt Kemény Dénessel, a szövetség Margitszigeten található irodájában. Kétszer olvastam el a szöveget mire tudatosult, hogy közönség előtt beszélgetni fogok a háromszoros olimpiai bajnok edzővel. Hú, ennek fele sem tréfa, gondoltam és

kiesett a kezemből a telefon

Hosszú Katinka, Kapás Bogi, Szász Emese, Till Attila, mindegyikőjükkel interjúztam már, de ilyenkor a szokásosnál is jobban izgulok, mivel nem ez a szakmám – egyszerűen csak próbálok olyanokat kérdezni, ami a közönséget érdekli. Ilyenkor mindig alaposan felkészülök és bízom abban, hogy ez segíteni fog.

 

 

Másnap (csütörtök) reggel a kávém felett tanácstalan voltam. Hétfő reggelre fel kell készülni, de mikor? Egész nap dolgozom, este utazom Nyíregyházára, hétvégén át kell rendezni a gyerekszobát, hétfőn két megbeszélés miatt már most görcsben van a gyomrom, hol fér még ebbe bele egy alapos felkészülés? Idő semmi, hullámok összecsapnak. Nagyot sóhajtottam. 

Innen szép nyerni

Csütörtök délután kerítettem magamnak egy nyugodt órát anyagot gyűjteni, mégiscsak vezetésről lesz szó és nem csak arról, hogyan vágta be Kiss Gergely a győztes gólt Athénban.

Gyorsan kiderült, a korábbi televíziós műsorvezető, Endrei Judit írt egyet Kemény üzenetek címmel, csak van egy apró bibi: sehol sem kapható. A fejemben lámpa gyúlt, Írtam Juditnak facebookon egy üzenetet, majd rohantam az autóhoz, másnap reggeltől 40 emberrel dolgoztam Nyíregyházán.

Másnap délután Judit válaszolt, van még pár példánya a könyvből, szívesen ad is, csak menjek el érte Szentendrére. Alig 70 km-es kitérő, kicsire nem adunk, így egy végighajtott hét után késő este a könyvvel együtt értem haza. 

Lesz egy hétvégém elolvasni és kijegyzetelni. 

 

img_20180918_214534_1_2.jpg

Nyíregyházáról Budapestre Szentendre pont útba esett

 

A 300 oldal elolvasása és kijegyzetelése kellemes éjszakai elfoglaltságot jelentett, a hétfői iskola és óvodakezdés csak a hab volt a nem létező tortán, de cserkész koromból rajtam ragadt Lord Baden-Powell mondása: minél nehezebb, annál szebb. De hétfőn reggelre

minden szempontból készen voltam

Megvoltak a jegyzeteim, megvolt a beszélgetés tervezett íve, a pályafutás kronológiája, tudtam, nem fogok tök hülyén és felkészületlenül odaállítani.

Szeptember 3, Margitsziget, szakadó eső. 

Dénes már várt minket. Meglepett, milyen magas, laza volt és határozott, én pedig eminens hülyegyereknek éreztem magam, aki öltönyben, könyvvel a hóna alatt jön és kívülről fújja a pályafutás jelentős pillanatait. Úgy éreztem, jobb lenne, ha némi zsiványság, lazaság lett volna bennem inkább, de fogalmam nem volt, mit tudnék tenni ezért. Most sincs. Megbeszéltük, amit kellett és mosolyogva jöttünk el: jó lesz!

 

 

A beszélgetés hete is sűrűnek ígérkezett. Minden nap munka éjfélig, tréning Budapesten és Visegrádon, csütörtökön reggel a beszélgetés, de nincs pihenés, rohannom kellett Siófokra, ahol egy három napos vezetőképzést kezdtem 40, egyelőre ismeretlen emberrel.

Szeptember 13, csütörtök, napsütés. 

A nagy nap reggelén azt mondtam magamnak, hogy legalább 10-12 óra felkészülés van mögöttem erre az alig 90 percre, úgyhogy megérdemlem, hogy élvezzem, ilyen alkalom nem adatik minden nap. A közönség előtt Dénes közvetlen és profi volt, azt mondta, amit ő fontosnak gondolt és ez így volt jó.

A tizedik perctől már nem izgultam, figyeltem Dénesre, próbáltam ívet adni a beszélgetésnek, ügyeltem arra, hogy a diskurzus folyamatos legyen és lopva az órámra pillantottam, hogy az időt is tartani tudjuk. Vezetés, vezetői szerep, csapítépítés, egók, rentiensek kezelése, csapatnormák és morál kialakítása voltak a fő témáink a szűk másfél óra alatt. 

 

 img_20180913_115208_2.jpg

A beszélgetés során használt jegyzeteim. Itt nem fontos a dizájn. 

 

Tényleg élveztem és azt hiszem, sokat tanultam is belőle. Nem csak abból, amit elmondott, hanem abból is, ahogyan a helyzetet kezeltem. Bár a beszélgetés (azt mondják) jól sikerült,

szerintem elkövettem három nagy hibát

 

Egyik hiba sem volt kritikus - és tudom, én vagyok az magammal túlontúl is, de ezek ettől még hibák voltak:

  • Túlkészültem, túl sok apró részletet tudtam és zavart, ha nem mondta el azt, amit már elmondott máshol.Túl sok cikket, túl sok intejrút néztem meg és volt kérdés, amire máshol (szerintem) frappánsabban válaszolt - a kevesebb több lett volna. 
  • Túltisztelni sem szabad a beszélgetőpartnert, mert az görcsössé tesz és szerintem volt időszak, amikor ezt a hibát is elkövettem. Ilyenkor nehéz igazán jókat kérdezni. 
  • Kevesebb témát kellett volna érintenem és a megmaradókat alaposan kibeszélni, hogy ne csak edzőként hallhassuk, hanem emberként is láthassuk. Hogy több idő jusson arra, milyen ember rejlik a sikeres edző és szövetségi elnök mögött.

A beszélgetés után Dénes rohant a repülőtérre, én vezetőket képezni Siófokra. Pár óra múlva már több ezer kilométerre voltunk egymástól és én másnap este, amikor végre volt tíz szabad percem, a közös képünket megosztottam facebookon. Ez a kép története.

 

 

Szólj hozzá

személyes érdekesség háttér