A világ talán legnagyobb biztosítótársasága a legenda szerint egy londoni kocsmából indult. Az alapító, Edward Lloyd a történet szerint egy élelmes pultos volt - de a tények szerint ma már alighanem self-made mannek neveznénk. Az ő rövid története következik.
Sokat dolgozom a Groupama Biztosítóval, ez a cikk az ő vállalti újságjukba készült.
A XVII. században egy londoni kocsmában járunk a Temze partján, a Tower Street-en sört vedelő matrózok, ügyeskedő kereskedők és ordítozó hajóskapitányok között. Európa számára már ismert az Újvilág, túl vagyunk a nagy felfedezők korán, hajók járnak Indiába oda és vissza, kialakultak a kereskedelmi útvonalak és korának legnagyobb multija, a Brit Kelet-indiai Társaság is létezik már. A hajózás azonban extrém sportnak minősül, és a derék britek már akkoriban is lelkesedtek a fogadásokért, nem meglepő, hogy két pint sör között komoly téteket tettek arra, hogy a kikötőből kifutott háromárbócos hajó vajon épségben visszaér-e Indiából.
(Pool of London, John Wilson Carmichael)
Ha rossz hír érkezett, Edward, a kocsmáros megkongatta a pult fölötti harangot, a matrózok ittak egyet (ok mindig van, volt és lesz is rá) majd elszámolták egymással a fogadásokat. A történet szerint Edward rájött, hogy a kapott információk alapján ki tudja számolni, hány hajó jár szerencsétlenül - úgy okoskodott, hogy 100 hajóból átlagban 4,7 nem tér vissza. Alighanem ivott erre egy pint sört, majd addig törte a fejét amíg rájött, hogy ezen információk birtokában a fogadást is értelmesebbé lehet tenni: a hajótulajdonosok előre fizessék be a téteket, és ha tragédia történik, ebből a pénzből kártalanítani lehet a tulajdonost és az áldozatok hozzátartozóit. Így alakult meg a Lloyd’s, a világ talán első, modernnek tartott biztosítótársasága. A mese szerint a harang mind a mai napig megtalálható a Társaság modern központjában.
A valóság nem ilyen mesés
Az azonban biztos, hogy Edward Lloyd (1648-1713) Abigail nevű feleségével 32 évesen, 1680-ban költözött Londonba és hamarosan megalakította kávéházát az akkori London központjában, a mai Cityben. A kávéház első írásos, bizonyítható említése 1688 februári. A London Gazzette nevű újság öt ellopott óráról és az értük kapható jutalomról ír és arra bíztatja olvasóit, ha bármilyen információjuk van, keressenek egy barna göndör hajú, lovas kabátot és kalapot viselő elegáns urat, aki maga Edward Lloyd volt. A fenti kép Lloyd kávéházát ábrázolja, de van róla (érthető módon nem korabeli) videó is:
Az is tény, hogy az üzleti negyed közepére költöző kávéház hamarosan a hajótulajdonosok, kapitányok és kereskedők által kedvelt hely lett – matrózokról már szó sem esik - ám jóval több volt, mint egyszerű kocsma: üzleti találkozóknak, bizalmas megbeszéléseknek és népszerű árveréseknek is helyt adott és tény, hogy végzett a mai fogalmainkhoz hasonlító biztosítási tevékenységet is. Az előkelő irodában lévő árveréseken hajók rakományaira is lehetett licitálni, miközben egy jól látható helyen gyertya égett – az a tét nyert, amelyik utoljára érkezett azelőtt, hogy a gyertya kialudt volna.
(így nézhetett ki Lloyd kávéháza)
Jól látszik, Edward több volt egyszerű kocsmárosnál, és a legendát gyengíti, hogy a harangot sem kongathatta a kocsmában, mivel az a La Louton nevű francia hajóról származik, ami 1793-ban, jóval Lloyd halála után adta meg magát a briteknek. A harang mindenesetre ma is létezik és időnként kongatják is: rossz hír esetén egyszer, jó hírek alkalmával kétszer.
(az említett harang a Lloyd's központjában)
Lloyd megértette, mennyire fontos az információ az üzleti életben, és ez volt üzleti sikereinek titka is. Komoly hírnevet szerzett magának, és 1713-ban, röviddel lánya esküvőjét követően hunyt el. A kávéházat és az üzletet sógora, William Newton vette át, majd a kávézónak később több tulajdonosa is volt és nem egyértelmű, a cég hogyan vált biztosítótársasággá. A bizonyítékok szerint a Lloyd’s fokozatosan fejlődött, mivel képes volt egyre átfogóbb szállítási híreket, és ezzel összefüggően biztosítási szolgáltatásokat nyújtani már világszerte – a fegyveres konfliktusok, a hajózás fejlődése, az amerikai függetlenségi háború, majd a napóleoni hódítások pedig remek piacot nyújtottak biztosítások értékesítéséhez.
(J Faber XVII. századi metszete, vélhetően Edward Lloydot ábrázolja)
A világ egyik első biztosítótársasága ma is őrzi a legendák szerint kocsmárosként, ám a tények alapján leginkább ügyes, önmagát és érdekeltségeit sikerre vivő üzletemberként emlékezetes Edward Lloyd emlékét. A fent említett Napóleon harciassága nem csak a Lloyd’s-nak, hanem az 1807-ben alapított első magyar biztosítótársaságnak is remek táptalajt biztosított, de ez már egy másik történet lesz.
Megjelent a Groupama Biztosító Zöldsajtó című újságjában 2017. augusztusában.
Megjegyzés, hogy törekedjünk a pontosságra és a hitelességre:
A cikk eredeti megjelenése után kaptam az információkat, hogy az irodalom szerint az első társasági formában működő biztosító a szintén Londonban, 1667-ben Nicholas Borbon által alapított The Insurance Office lehetett. Az 1666-os nagy londoni tűz következményeként alapították, tűzoltó brigáddal együtt. Érdekesség. hogy pár év múlva sorra alapultak a tűzbiztosítók, és a házakon jelezték, kinél biztosított a ház, nehogy a tűzoltók más házát kezdjék el oltani. Persze biztos van, aki tud korábbi biztosító társaságról is, és a különböző tűzvédelmi egyletek egyébként is sokkal régebbiek. Egyébként a létezők közül talán az első társaság a Sun Fire Office-ként alakult társaság, mely most Royal & Sun Alliance, mely napjaink egyik legnagyobb brit biztosító társasága.
