Egy csapattal a tréner szerepéről beszélgettünk és azt mondtam, nekünk kell alázattal lennünk a csoport felé, mert mi vagyunk értük, sohasem fordítva. Ennek ellenére van pár mondat, amit tíz év után sem szívesen hallok egy tréningen - avagy mit mondj, ha le akarod törölni a mosolyt a képemről.
Egy program kifejlesztése több idő, mint maga a megvalósítása, ennek kulisszatitkairól már írtam. Ott fejeztük be, hogy a nagy napon egy órával a tréning előtt fejben és fizikailag is megérkezem, előkészülök, belakom a teret, utána várok.
Néhány éve történt. A résztvevők soká és egyszerre érkeztek meg. Szörnyen dühös embereket láttam, nem tudtam az okát, de azt éreztem, a pokolba kívánnak engem és a tréningemet is. Kiderült, akkor tudták meg, hogy a havi járandóságuk 30-40%-át veszítik el és én voltam az, aki aznap a céget képviselte, így minden gyűlöletet én kaptam meg. Kicsivel később egy másik cég felsővezetőit vártam tréningre. Bejött két nagyon másnapos ember. Az egyik az értékesítési, a másik a pénzügyi vezető volt. Majd sorban, hasonló állapotban érkeztek a többiek is. Elfelejtettek szólni nekik, ők pedig úgy tudták, tréning helyett repülős kirándulás lesz a Balaton fölött.
A nehéz helyzetek edzik a trénert
A várakozás és a kezdés mindig izgalmas. Órákat fogok dolgozni azokkal, akiknek még a nevét sem tudom és azt sem, milyen hangulatban érkeznek. Lutri az egész, de innen szép, és lehet is nyerni. Én azért dolgozom, hogy adni tudjak nekik – kereteket a tanuláshoz és lehetőséget a fejlődésre.
Az egész értük van, nekünk kell tudni bánni velük és az a célunk, hogy a nap végén azt mondják: kaptam ma annyit, hogy megérte itt ülni.
De a résztvevők nem mindig gondolják így, különösen nem a nap elején. Ennek időnként hangot is adnak. Az öt kedvenc mondatom következik.
#5 - Mikor lesz vége?
Órákig készültem, hogy neki is jó legyen, erre az első kérdése, mikor szabadul. Plusz pont jár, ha ezt a terembe belépve, unott arccal veti oda. Kedves pillanat, amikor „picsábaazegésszel” arckifejezéssel dobja le táskáját a székre, majd megtámadja a bekészítést. De nem kell aggódni, jó lesz ez neki, csak még nem tudja. Ez a kihívás, állok elébe.
#4 - Miről lesz ma szó?
Mindig küldök meghívót, néhány szóval összefoglalom, mire számíthatnak tőlem. Szeretném remélni, hogy a cégtől is kapott némi infót, ha már költenek a fejlesztésére. Talán nem, de hogy tőlem kapott, az biztos. Úgy tűnik, el sem olvasta, de még meg sem kérdezett senkit. Idejött, de azt sem tudja, hová - this is the beginning of a beautiful friendship.
#3 - Nem várok semmit, mindig van egy mondat, amit el lehet vinni…
Kemény dió. Ő sem tudja, miről lesz ma szó, ha tudja is, vélhetően nem érdekli. Ha érdekelné, várna valamit. Annál pedig többre tartom magam, hogy csak egy mondatot tudjak neki adni. Ez általában a kedvetlen, motiválatlan résztvevők mondása. Mindig azzal a szemmel nézem őket, mit tudok kihozni belőlük, vagy adni nekik a nap folyamán – de csukott szájba nem lehet sütit tömni.
#4 - Ma aláírnám a holnapi napot is, mert sajnos nem tudok jönni…
Még be sem fejezte, már keresi a jelenléti ívet. Valószínűleg a mi titkunk maradna a potya szabadnapja, de hiba lenne falazni. Minimális érdeklődés jellemzi, a lógós másodikért ülné végig az első napot. Kedves, mosolyog, de egy célja van. Meglépni minél gyorsabban. Őt is vissza lehet hozni. Nem kell rögtön nagy változást elérni, a tréning egy folyamat, szépen lassan lehet aktivizálni az előző három pajtásával együtt.
#5 - A főnököm keresni fog, lesz egy meetingem, majd jövök vissza!
Ez a legrosszabb. Az előző négynél tudom, még semmi sincs veszve. Itt, neki, igen. Minden tréningnek van egy íve, a résztvevőket egy programon, lépésről lépésre visszük végig, ami nem működhet nélkülük és úgy sem, ha menet közben el kell mennie, mert onnan nem saját magával, hanem a munkájával foglalkozik. Ezért érdemes házon kívülre menni.
Gyakran nehezíti meg a helyzetet a résztvevő vezetője. Bár a főnök döntése volt, hogy elengedte hozzám, s ha már így döntött, célszerű lenne belátnia, hogy legalább most ne zaklassa mailekkel, hívásokkal. Megértem, ha fontos, de a kettő nem működik egyszerre. Vagy tréningen van fejben, vagy dolgozik, ez ilyen egyszerű.
Nem dől össze a világ egy nap alatt, de a szék mellett, asztal alatt mailezés nullára redukálja a tréning hatását az egyénre és közel nullára a termelékenységét is – két legyet lehet ütni egy csapásra, és még fizetnek is érte.
De akkor hogy?
Minden tréner olyan csapatot szeretne, ami aktív, érdeklődő, csillogó szemű résztvevőkből áll, akik igyekeznek kihozzák magukból a legjobbat. Ez ritkán adatik meg. Mi a saját hozzáállásunkat és felkészülésünket tudjuk befolyásolni. A résztvevők bevonását, figyelmük elnyerését menet közben, ügyesen, kellő türelemmel tudjuk elérni. A tréning mindig egy folyamat, a résztvevők kezelése is az. Gyakori, hogy a nap elején még unott, kedvetlen résztvevő a nap végén tényleg elégedett és azt mondja: megérte ma itt lennem, köszönöm.
Széles mosoly szokott kiülni az arcomra, amikor ezt a mondatot a fenti ötből mondja valaki.