2006-ban, életem első tréningnapján - ma már oktatásnak mondanám - reggel hét órakor már a projektor mellett toporogtam. Mire az első résztvevők megérkeztek, ki volt készítve az aznapi jegyzet, a papír, toll, a laptop mellé fél liter kávé. Biztosra mentem. Elütötte az óra a kilencet, amikor az üdvözlés közben lányos zavaromban levertem a forró kávét, ami egyenesen az egyik résztvevő combjára ömlött. Életem első tréningjének első órája sűrű bocsánatkérések közepette telt, miközben a lány nadrágjáról próbáltuk felitatni a forró italt.
De délután öt órakor mindenki elégedetten hagyta el a termet. Nagyon fáradt voltam, ugyanakkor iszonyúan élveztem az egészet. Szerelem volt első látásra.
Több, mint ezer tréningnap és száz coaching ügyfél után, 2020 tavaszán életem első digitális tréningje előtt ugyanolyan zavartan toporogtam a gép előtt, mint 15 évvel korábban. Ott is bénáztam, mint rendesen.
View this post on Instagram
Azóta megint sok-sok digitális és személyes tréningen vagyok túl. Voltak jól, és talán kevésbé jól sikerültek is. De van, ami azóta sem változott: még mindig imádom csinálni. Még mindig legalább két kávét iszom kezdés előtt.
Szeretem a stresszt, amit a tréningek előtt érzek, a csoport némaságát az első percekben, az időszakot, amikor oldódik a hangulat, és amikor látom az arcokon, hogy rádöbbentek valamire. Imádom azt az érzést, amikor a résztvevők mosolyogva, de nagyon fáradtan köszönnek el tőlem délután. Szeretek hátradőlni a már üres teremben, körbenézni és nyugtázni: a mai nap is jól sikerült.
Tanítok egyetemen, van saját trénerképzésem, tréningeket tartok, coacholok, facilitálok, könyvet írunk, tanácsot adok, podcastokat készítek, videókat vágok, Instázom, futok, edzek és amennyit csak tudok, a családommal vagyok.
Vannak sikereim és kudarcaim is. Mindegyikből tanultam. Remélem.
Vagy írj egy e-mailt: mate.budai (kukac) gmail.com
Itt vannak a referenciáim, velük (is) dolgozom:
