A vezetői jelenlét jelentősége sokszor a hiányában válik igazán láthatóvá. Az Aranyborjú története kiváló esettanulmány arra, hogy megértsük: a vezető iránymutatása és példamutatása elengedhetetlen.

Az Aranyborjú története a Kivonulás könyvének egyik központi eseménye, amely betekintést ad a vezetői jelenlét fontosságába és a közösség irányításának kihívásaiba. Az esemény a következőképpen zajlik, amit a könnyebb fogaszthatóság és érthetőség érdekében "kissé" átfogalmaztam: 

Az Aranyborjú

Egyszer volt, hol nem volt, egy vezető, nevezzük Mózesnek, aki sikeresen kivezette csapatát egy nehéz, nyomasztó helyzetből, a rabszolgaságból. Az előző munkakörnyezetük, Egyiptom, maga volt a pokol, de Mózes határozott irányítása és a közös cél – az Ígéret Földje – új reményt adott nekik. Mózesnek határozott elképzelése volt arról, merre kell menni, és a csapat követte is, még akkor is, ha néha morgolódtak, hogy meleg van, nehéz a terep, és hol az ígért tejjel-mézzel folyó Kánaán?

Egy nap azonban Mózesnek fel kellett mennie a Sínai-hegyre „egyeztetni a stratégiát” – hogy pontos irányelveket kapjon. Csakhogy hetekig nem tért vissza. A csapat türelmetlen lett.

„Hol van a vezető? Miért hagyott minket itt?” – kérdezték. Suttogások indultak: „Hol van a vezetőnk? Miért hagyott minket itt? Lehet, hogy elment, és soha nem jön vissza?”A bizonytalanság és a türelmetlenség egyre nőtt.

Valakinek kellett volna irányítania őket, de Mózes helyettese, Áron – aki inkább afféle „béketeremtő” volt, semmint vezető – azt mondta: „Jó, jó, ne pánikoljatok, találjunk ki valamit, amitől jobban érzitek magatokat.” „Adj nekünk valamit, amit követhetünk!” – követelték. Áron engedett. Összegyűjtötte az aranyukat, beolvasztotta, és készített egy csillogó aranyborjút. A csapat boldogan kijelentette: „Ez vezet minket tovább!” – és elkezdtek ünnepelni.

Amikor a vezető már érzi a bajt

Mielőtt Mózes észlelte volna a káoszt, Isten figyelmeztette: „Mózes, a néped letért az útról. Bálványt készítettek, és azt imádják. Elpusztítom őket, és belőled teremtek egy új, hűséges népet.” Mózes számára ez egy különösen nehéz pillanat volt. Tudta, hogy a népe szörnyű dolgot tett, és hogy Isten haragja jogos. De nem hagyta cserben az övéit. Könyörögni kezdett: „Istenem, te hoztad ki őket Egyiptomból hatalmas csodákkal. Mit mondanak majd az ellenségeink, ha most elpusztítod őket? Gondolj Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak tett ígéreteidre!” Isten végül hallgatott Mózesre, és elállt attól, hogy azonnal megsemmisítse a népet.

A vezető visszatér – és jön a megtorlás

Mózes visszatért a hegyről, kezében a törvényekkel, és az, amit látott, teljesen kiakasztotta: a nép az aranyborjú előtt táncolt, énekelt, mintha minden rendben lenne.

– Mi történt itt? – kérdezte Árontól.

– Hát, tudod, nyomás alatt voltam, és ez lett belőle… – mentegetőzött Áron.

Mózes dühében összetörte a kőtáblákat, majd nekilátott rendet tenni. Az aranyborjút elégette, porrá zúzta, a port a vízbe szórta, és megitattatta a néppel – hogy érezzék, milyen keserű a tettük következménye. Ezután megbüntette a bálványimádókat, mintegy háromezer ember halt meg az ítélet során. Áront is kérdőre vonta, aki mentegetőzött: „A nép nyomására tettem. Az aranyból egyszer csak kijött ez a borjú!” Mózes nem fogadta el ezt a magyarázatot, de Áront nem büntette meg, mert tudta, hogy a fő felelősség az övé, mint vezetőé.

A rend helyreállítása után Mózes újra felment a hegyre, hogy új kőtáblákat kapjon, mivel az elsőket összetörte. Isten megújította a szövetséget, és újra megbocsátott a népnek, de egyértelművé tette, hogy a bűnnek ára van.

Tanulság a vezetőknek

Ez a történet megmutatja, hogy egy vezető jelenléte elengedhetetlen, nem csak fizikailag, hanem az irányelvek és értékek egyértelmű képviseletével is. De az is tanulság, hogy a jó vezető nem hagyja cserben a csapatát még akkor sem, ha hibáznak. Mózes kiállt a népéért, amikor a legnagyobb válságban voltak, de megmutatta azt is, hogy a felelősségnek súlyos ára van. És végül: egy vezetőnek a rend helyreállítása mellett az értékeket is újra kell építenie – hogy a csapat tovább tudjon haladni.

Forrás: Kivonulás könyve, 2Mózes 32:1-35

Fotó: Poussin: Az aranyborjú imádása