Olvastam egy érdekes, névtelen és őszinte bejegyzést, amit azt hiszem jó, ha minél több vezető elolvas és ha szeretne, a bejegyzés végén lévő kérdések segítségével önmagán is elgondolkodhat picit. A szakiból sepregető lett, a bejegyzéséből esettanulmány vezetőknek  - hogyan égetnek ki cégek értékes embereket, vagy ilyen az élet? 

Következzen a bejegyzés módosítás, javítás nélkül: 

"Hosszú lesz a sztori, de cserébe talán élvezhető is. Hadd osszak meg veletek egy kellemetlen történetet, kérlek titeket olvassátok el hátha épp te vagy az aki tudna segíteni a kisujja megmozdításával. Szóval kb 5ödik éve csinálok karbantartósdi melót leginkább nagyobb cégeknél, kiváló műszaki érzékkel rendelkezem, akármit darabjaira szedek nem félve, hogy majd össze tudom-e rakni. Legyen az gyártóállomás, szállítószalagpálya, tökmindegy... és rohadt gyorsan tudok dolgozni mert a világ összes szerszámtípusa járt már a kezemben több száz órát.

Lehúztam 4 évet egy autóalkatrész raktárban ahol kígyózik mit tudom én hány kilométer szállítószalag rendszer amit folyamatosan üzemeltetni kellett. Ment is ez gond nélkül. Nem is túl nehéz ez, kivéve mikor a negyedik emelet magasságában leejted az emelőkosarasról az egyetlen csavart és ebből a típusú csavarból ez volt az egyetlen az egész raktárban és épp az lett volna az utolsó elem amit be kellett volna tekerni. Átesik még 3 járórácson aztán átteleportál a túlvilágra menetközben.... te meg épp szülsz egy másik agyat odafent mert a sajátod már lángban ég, mert közben még a vontatós kolega is ordibál neked hogy takarodj már az útból el mert nem tudja tőled kivinni az alkatrészt mert elállod a folyosót. Nem is ez lenne a nagy gond.. megoldom fából vaskarika, kötegelő szigszalag stb.
Menetközben feszítek rá mozgó láncokra ami egy az egybe levágná még a nyakadat is, mert hát ugye a termelés nem állhat meg... Volt kolegám akinek az ujja már nincs meg csak félig.

Sikerült ennél a cégnél annyit csiszolni a logisztikai célgépeken, hogy egy idő után már nem nagyon kellett hozzányúlni. Ez tök szuper dolog addig amíg azt nem látják a logisztikai vezetők, hogy a karbantartó hadseereg mást se csinál egész nap csak egy helyben álldigál... na ki is lett az egész brigád csinálva, szarabbnál szarabb (nem műszaki jellegű) feladatokat raktak ránk, amit még a háta közepére se kíván egy műszaki vénával megáldott ember. Igen turkáltam könyékig a szaros wc-ben amibe az egész raktár nyomja a kulát mert valamelyik okosagyú lenyomta rajta az oldalára akasztható illatosító miafaszomat. Fröcskölt már ad-blue a fülembe és a szemembe, rázott már meg az áram úgy hogy teljesen összerándultam és lezuhantam a földre, vágtam már füvet olyan fűkaszával ami az Istennek nem akarta rendesen adagolni a damilt...
sorolhatnám a faszábbnál faszább feladatokat. Gondoltam akkor kellene valamit lépni, hogy ne ezt kelljen csinálni nyugdíjig.
Kiléptem elmentem napelemezni.. ott elfelejtették közölni hogy 14-16 órát fogsz naponta távol lenni otthonról.
Rendben akkor próbáljunk meg csak simán villanyszerelőként szerencsét próbálni. Ott meg beraktak olyan építkezésre ahol mindenféle drogos iszákos dohányos legalja néppel kellett együtt dolgozni.

Nagy nehezen visszakönyörögtem magamat a raktárba, megalázkodva mint viharvert kutya akit hátha visszafogadnak. Szerencsére sikerült mert a műszaki főnökök látták hogy több kvalitással rendelkezem mint a szakmabeli társaim, jobban járnak ők is velem mint egy új zöldfülűvel.

Rendben akkor kezdjünk el tanulni valamit, fel is vettek gépészmérnök levelezőre, nyomom azóta is, megy is de még sok van hátra. Ettől függetlenül odabent a cégnél már annyira szar lett a helyzet, hogy folyamatosan a nyomunkban voltak a log vezetők, kamerákon, figyelve hogy ugyan mikor támaszkodsz meg egy kicsit is, vagy mikor ülsz le egy percre.. még a dohányzó is be lett kamerázva és a műhely is, gyanítom hogy direkt e-célból, hogy itt aztán mindenki csak dolgozzon szépen... ülni tilos, bent enni tilos, beszélgetni tilos, még állni egy helybe is tilos ha nincs dolgod akkor is tilos... lehet sepregetni meg polcot törölgetni meg egyéb komoly feladatok.

Emiatt a fizetés sem növekedett úgy az utóbbi időben mint más részlegeknél.. mert hát a karbantartók csak egy helyben állnak ugye, semmit nem csinálnak.
Megelégeltem a helyzetet megint, nem csak én, hanem még 8 másik kollégám is, egy hónap leforgása alatt mind kiléptünk a cégtől. Nem bírtam volna tovább ép ésszel, már pedig szükség lesz rá, hogy a lehető legjobb mentális állapotba legyek amikor gyártástechnológiából jelenléti vizsgát kell majd tennem.

Azóta már a második cégnél vagyok ahol ugyan többet fizetnek, de kurvára nem ülhetsz le akkor se ha nincs dolgod, álljál mint egy darab fasz egy helybe és ha már az is feltűnő bármelyik nagykutyának akkor játsszál macskaegér játékot velük a területen belül, hogy ne kérdezzenek rád hogy ugyan miért nem csinálsz semmit. Azért b+ mert minden működik. Nagyon szeretnek ilyenkor hasonló szar feladatokat adni mint tisztogatás, simogatás, cimkeragasztgatás, padlójelölő felszedés és újraragasztás...

Eldurran az agyam, amikor már megint ott találom magamat hogy az agyaúristent is meg tudnám javítani, de megint faszom padlójelölőt ragasztgatok meg kapargatok. Egyszerűen nem látom értelmét ennek az egésznek és ezt nem bírom megemészteni. Az interjúkon is egy rakás szakmai kérdéssel bombáznak, odabent meg kukát pakolgatok jobbról balra. Én meg: Mi történik?! Hogy kerültem ide már megint?!

Nem találok helyet ahol rendes értelmes munkát tudnék végezni, normális kollégák közt és nem nettó 300at fizet és nem kell 12 órát távol lennem, nekem a tanulásra is kell, hogy jusson idő és gyorskaján se lehet élni minden nap. Csak két-három évre kellene valami amíg elvégzem a sulit. A mostani helyet két hónapja csinálom de már eljutottam itt is arra a pontra, hogy egy napot se bírnék már odabent eltölteni.

Könyörgök nektek, ha tudtok valamilyen helyet ahol nem faszveréssel telik odabent az idő hanem értéket is teremtünk bent és korrekt bérért lehet műszaki jellegű dolgokkal foglalkozni(mechanikus, villanyos PLC vagy bármi) és nem szednek szét idegileg a nap végére teljesen. Nem feltétlenül kell állva eltölteni az egész napot. Nem tilos munka közben szólni egymáshoz, hogy odalökj egy két viccet, vagy poént. Budapest vagy annak a környékén és nem kell éjszakázni és épp emberhiányba vagytok jelezzétek kommentben és fogok érdeklődni! Dolgozzunk együtt valamit jó hangulatban. Építsünk valamit, húzzunk kábelt a plafonon a bejárattól a hátsó kamion rámpáig vagy bánja a tököm mit csinálunk csak csavarhúzó legyen a kezembe ne pedig kapanyél. Ja és ne a dohányzóba töltsük a szünetet mert a szagától is kivagyok, a cigi árán inkább rendeljünk valami kaját amitől nőhet a bicepsz vagy tankoljuk el egy hátsókerekes autóba aztán menjünk ki driftelni a hegyekbe."

Önreflexiós kérdések elsősorban vezetőknek

A történet sokak számára ismerős lehet – azoknak, akik nap mint nap küzdenek a munkájuk értelmének megőrzéséért, és azoknak is, akik vezetői szerepben próbálják megteremteni a hatékony, támogató környezetet. Mert a munkában nemcsak a feladatok számítanak, hanem az, hogy érezzük: értéket teremtünk, és a képességeinket a megfelelő irányba kamatoztathatjuk. Mielőtt bárki azt gondolná, hogy csak panaszkodásból áll ez az egész, érdemes végiggondolni néhány egyszerű kérdést, amelyek segíthetnek felismerni, hol lehet javítani a vezetői hozzáálláson és a munkahelyi kultúrán.

1. Tudom, hogy ki melyik feladatot szereti és melyiket nem?
2. Mikor kérdeztem meg utoljára a csapattagokat, mire van szükségük?
3. Mit teszek, ha látom, hogy valakit már nem motiválnak a feladatai?
4. Honnan veszem észre, ha valaki azt érzi, hogy nem számít a munkája?
5. Mikor kérdeztem meg utoljára a kollégáimat arról, hogy mit gondolnak a munkájukról?
6. Mikor beszélgettem a kollégákkal arról, hogy hogy miért fontos a munkájuk?
7. Mit teszek, ha egy munkatárs unatkozik, vagy úgy érzi, hogy amit csinál, nem számít?
8. Hogyan biztosítok elég biztonságot és normális környezetet a csapatnak?
9. Mikor beszéltem a kollégáknak utoljára arról, hogy miért szükségesek az írott és íratlan szabályaink?
10. Mikor hallgattam meg utoljára érdeklődve a kollégák panaszait vagy javaslatait? Mikor változtattam utoljára emiatt valamin?
11. Miből érzik a kollégák, hogy megbízom bennük?
12. Mit teszek azért, hogy jó legyen a hangulat, és ne fásuljanak bele a munkába?
13. Mikor mondtam utoljára valakinek, hogy szükség van rá a csapatban?
14. Hányszor mondtam kollégáknak őszintén az elmúlt egy hétben szemtől szemben, hogy „köszönöm”?
15. Mikor kértem és kaptam utoljára őszinte visszajelzést a kollégáimtól? Mernek őszinték lenni velem?

Azért osztottam meg ezt a történetet, hogy aki akar, az tanulhasson belőle. Mert mindannyian jobban járunk, ha odafigyelünk egymásra, és ha egy cégben a szakértelem tényleg érték marad. Ha eljutottál idáig, talán te is úgy érzed, hogy fontosak ezek a kérdések. Ha pedig nem, nos, akkor valószínűleg akkor sem változna semmi, ha elolvastad volna az egészet.