Érzed, vagy tudod?
2018. július 16. írta: mbudai

Érzed, vagy tudod?

avagy a nemtudás ára

Vannak spontán jól működő, a környezetük által irigyelt figurák. Te erre születtél, hallják gyakran. Villámgyorsan és könnyen érnek el eredményeket. Gyorsan emelkednek, majd java részük el is bukik. Vezetők esetében ez még látványosabb. De miért, teszik fel a kérdést zuhanás közben, azonban ritkán kapnak rá választ. Most érkezik egy.

- Én ezt már hallottam! Mondja a résztvevő, majd flegmán hátradől a szállodai széken.

- Alkalmazni tudod? Kérdezem szelíden, mire lesajnáló nézés kíséretében érkezik az odavetett válasz: Jóhogy!

- Oké – mosolygok - próbáljuk ki egy gyakorlatban.

Ahol kiderül, nem tudja. Én kedves vagyok és próbálom megértetni vele, milyen kockázatot vállal ezzel. Nem fogadja el és védekezik, pedig senki sem bántja. Ösztönösen csinálja a dolgait, nem tudja mit miért tesz.

De ez nem érdekli, az önbizalma nagy, ő hozza a legjobb eredményeket. Most úgy érzi és hangoztatja is, haszontalan itt lennie, de egy napon, ami biztosan eljön, nagy bajba fog kerülni.

 

 

Az ajándék

Ösztönös zsenik, hallják. Sokan irigylik őket, mert nagy ajándékot kaptak az élettől. Nekik látszólag spontán jön mindaz, amit mások gyakran életük végéig sem tudnak megtanulni. Szinte művészet, amit a mindennapokban csinálnak. Ezt nem lehet tanulni, mondják őket látva. Belülről jön, érzésből csinálom, mondják ők mosolyogva.

Az ösztönösség az értelmező kéziszótár szerint természetes hajlamból eredő magatartás, eljárás, cselekvés.

Sok embert látok közülük a mindennapokban és általában nagyszerűen végzik a munkájukat. Ha megtalálják azt, amiben tehetségesek, szinte garantált a siker. Jönnek az eredmények, gyűlnek az oklevelek, zeng a taps, villan a vaku. 

De a kapott ajándék eltékozlása az, ha az illető megelégszik ennyivel.

 Mert hiába megy valami jól ösztönösen, ha az illető itt megáll, sosem fogja kihozni magából a legjobbat. 

 

 

Ösztönösen jól csinálni kevés

A (különösen értékesítési) vezetők esetében, amíg a számok jönnek, elérik az elvárt eredményeket, mindegy, hogyan viselkednek, mit engednek meg maguknak. Sikeresek, az emberek félrenéznek. .

Egyszer azonban beüt a krach.

Eljön a pillanat, amikor új főnök érkezik és változtatást vár el, amikor a piaci körülmények megváltoznak, amikor a régi, bevált módszerek már nem működnek. Amikor mást és máshogyan kell tenni, amikor váltani kell. 

Az ösztönből működő vezetőknél ilyenkor szoktunk őrült erőlködést, általában kifelé nem mutatott görcsös kétségbeesést látni. Viselkedésben pedig ugyanazt, mint eddig. Csak erősebben, határozottabban. A megváltozott elvárások ellenére ugyanazt nyomják és ugyanúgy.

Ebből következően, ha valami csoda nem történik, ugyanúgy is végzik. A nevük utoljára egy szűkszavú e-mailben bukkan fel, amiben az érintetteket tájékoztatják, hogy az illető cégen kívül folytatja a pályafutását.

 

 

De miért?

Az ösztönösen viselkedő alkalmazott, vállalkozó, utcaseprő, tanár vagy vezető is dolgozhat eredményesen és végezheti a munkáját nagyszerűen. Akár évtizedeken keresztül is.

Az ösztönösség miatt a teljesítménye azonban felülről korlátos – mert csak egy szintig tud így eljutni.

Ha ösztönből, tanulás nélkül működik, nem tudja, mit miért csinál. Nem tudja, miként lehetne másként. Emiatt számára ismeretlen helyzetekben nem tud stílust, viselkedést váltani, mert nincs eszköztára, nem ismeri a lehetőségeit. Ezért ugyanazt fogja csinálni, mint korábban, de imádkozni fog azért, hogy az eredménye más legyen. De nem lesz más.

A tudatosan működő ember tudja, mikor miként viselkedjen, vezessen, dolgozzon másként.

Ő képes váltani. Mérlegelni a következményeket és ezek fényében változtatni. Mert neki van miből választania, ő megtanulta a szakmáját.

Cseh Laci ösztönösen is zseniálisan úszik, a kortársai közül biztosan ki is tűnt. De ez csak egy ideig volt elég, utána jött a kőkemény edzések sorozata, ahol megtanulta, hogyan kell úsznia. Hogyan bánjon a saját testével. Ezután kezdett el érmeket gyűjteni.

Hogyan lehet máshogyan?

Tanulni kell. Könyvekből, tréningeken, szakembertől, tapasztalati úton, magunkról, vagy a világról, ahogy és amilyen sorrendben tetszik. Választani lehet, elsumákolni is, de annak is meglesz az eredménye.


 

 

Ha a fenti példában szereplő vezető tudatos, akkor felismeri, hogy változik a szél és felismeri azt is, hogy neki is változnia kell. Más piac, más elvárások veszik körül és tudatosan képes végig gondolni, mit kell máshogyan csinálnia, mert tudja, lehet máshogyan is. Képes lesz alternatívákat keresni és azok közül választani, ennek eredményeképp változtatni, alkalmazkodni a helyzethez.

Vajon a fenti példában melyik vezetőnek van több esélye a fenti helyzetben az új főnöknél, a megváltozott piaci környezetben?

Az ösztönös, tréningen flegmán hátradőlő vezető tragédiája az lesz, hogy a kilépő papírjaival a kezében sem fogja érteni, miért történt meg ez pont vele. Hiszen oly sokáig olyan jól ment minden.

 

 

A választás lehetősége

Az ösztönösen viselkedő ember azt teszi, amit helyesnek érez. Gondolkodás nélkül reagál dolgokra, gyakran rosszul. A tanult, ezáltal tudatos ember képes mérlegelni és a helyes megoldást választani. Utóbbi tanulható, és például a tréningeken végzett gyakorlatok, azok kivezetése, az aha-élmények, a tapasztalati tanulás és az önismeret ebben is segítenek.

Nézzünk erre egy egyszerű példát. Két ember nem ért egyet valamiben, konfliktusba kerülnek. Ezt ösztönösen kezelik valahogyan. Ahogyan helyesnek érzik. De nem mindig úgy, ahogyan kellene. Mert gyakran nem is tudják, hogy lehetne másként. Pedig mindig van másként.

Tudatos viselkedéssel képessé válunk a fenti helyzetben kompromisszumot, konszenzust kötni, megbeszélni, vagy akár elfogadni, hogy van, amiben nem értünk egyet. Aztán menni tovább. Nem odavágni, ami először eszünkbe jut. 

 

 

Tanulással, tapasztalással és az ezáltal elérhető tudatos viselkedéssel szerezhetjük meg magunknak az igazi ajándékot: a választás lehetőségét. 

 

Náray Tamás, az íróként is sikeres divattervező számomra, a laikus számára gyönyörű képeket fest. Nagyszerűek a színek, a formák, a kompozíciók. Egy interjúban azt mesélte, festői pályája elején egy komoly szakember eljött hozzá, megnézte a képeit és annyit mondott: Tamás, fessen csak. Tíz év múlva hívjon fel újra. Eltelt tíz év, Náray tanult, olvasott, gyakorolt és az ösztönösből tudatossá vált. Majd felhívta a tíz évvel azelőtti telefonszámot. Most kiállítása van Szegeden, menjetek le, nézzétek meg, megéri. A videóban öt perc után jön az említett rész.  

 

Az élet szinte bármely területén, vezetőként, alkalmazottként, férjként, feleségként, önjelölt világmegváltóként és átlagemberként ugyanazt érdemes mérlegelnünk: érezzük, vagy tudjuk?

Ösztönösen, vagy tudatosan tesszük, amit teszünk?

Mert ha a válaszunk az előbbi, akkor dolgunk van.

Amíg nem késő.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://jegtoro.blog.hu/api/trackback/id/tr7214117353

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása