Ezt vetette fel a múltkor egy résztvevő a nap elején. Annyi rossz tapasztalata van, mondta. Olyan sztereotípiára kérdezett rá, ami a rossz tréningeket jellemzik és ilyenek sajnos vannak bőven. Amikor érthetetlen, bugyuta játékokat végeztetnek el résztvevőkkel, amiknek úgy tűnik, semmi értelmük. Ez nem jó. Lehet jobban is, leírom, hogyan.
„Mondd el és elfelejtem; mutasd meg és megjegyzem; engedd, hogy csináljam és megértem” Konfuciusz
Tanórák, előadások tucatjait ültük végig úgy, hogy a kicsengetésre arra sem emlékeztünk, mi hangzott el ott. Máskor történik valami és azt mondjuk, ezt egy életre megjegyeztem. Előadások hallgatása, könyvek, cikkek olvasása hasznos tevékenységek, megtanulunk elvonatkoztatni, a hallottakat megértjük, lexikális tudásunk nő, ám van egy bökkenő: a kutatások alapján ezeknek kevés hatásuk van az egyén viselkedésre.
Nézzünk egy egyszerű példát: vajon melyik módszerrel tanuljuk meg az autó vezetését? Önállóan, autó nélkül, könyvből, egy Youtube videót nézve, egy ismerőst figyelve, vagy ha odaülhetünk a volánhoz és biztonságos környezetben, valaki támogatásával megpróbálhatjuk?
Kutatók a XX. század közepén írták le a pedagógiai tapasztalatok piramisát. Többek között arra jutottak, hogy egy idő után az ember a pusztán hallott információk alig 10%-át jegyzik meg. Picit többre emlékezünk, ha látjuk, még többre, ha halljuk és látjuk is egyszerre, de a legjobban akkor tudunk felidézni valamit később, ha azt csináltuk is, illetve az adott helyzet érzelmeket váltott ki belőlünk.
A tréningen végzett gyakorlatokat sokan játéknak hívják, de van különbség. A játék nagyon fontos az életünkben és nem csak gyerekkorban - ha a gyerekekkel tornyot építünk legóból, az játék. Céltudatos, önkéntes, kellő komolysággal játsszuk, örömöt okoz. De a játék végén nem üljük körbe a tornyot a gyerekszobában megbeszélve mi történt velünk, milyen párhuzamokat látunk a való élet és a torony építése között, nem kérdezem meg a nyolc éves lányomat, hogy „számodra mi ebből a tanulság?” A gyerekszobában nem teszek ilyet. A tréningteremben igen. Ez a lényeges különbség a játék és a tréningen végzett gyakorlatok között.
A tréningen gyakorlatokat végzünk, amiknek játékos elemei vannak, ám a játék és a gyakorlat közötti nagy különbség a tapasztalatok megbeszélése, tudatosítása és későbbi gyakoroltatása – vagyis a gyakorlat kivezetése. Mert a tréning célja nem a puszta szórakozás, hanem az, hogy a mindennapokban alkalmazható tudást adjon, viselkedésváltozást érjen el.
Gyakorlati példa, avagy miért nem tréning a vászon előtti észosztás
Nézzünk egy hétköznapi esetet, egy érzelmeit nehezen kezelő főnököt. Ha olyan napja van, csapkod, ordít, káromkodik. Ő attól nem fog megváltozni, hogy egy nyugodt pillanatában valaki a kezébe ad egy önfejlesztő könyvet. Megérti, hümmög, bólogat, de változni néhány ritka kivételtől eltekintve csak ettől nem fog.
A viselkedés változására, jellemzően érzelmi alapú készségeknél (például kommunikáció, konfliktusok kezelése, satöbbi) nem lexikális, hanem érzelmi, emocionális fejlesztéssel lehet változást elérni. Meg kell élni, tapasztalni, próbálni azt, amiről beszélünk, nem elég csupán hallani, vagy olvasni róla. Ha halljuk, az új ismeret rögzül – az említett főnök is megjegyezheti, miről szólt a könyv, ám kritikus helyzetben az érzelmeink felülírják a tanult elemeket, vagyis emberünk ettől függetlenül dühöngeni fog.
De ha a tanulás során tapasztalás is van, az hatással lesz az érzelmeinkre, ezen keresztül a viselkedésünkre is. A tréningen ezt akarjuk elérni, a viselkedés, az érzelmi alapú, puha készségek változását. Ezért vannak gyakorlatok, mert ezek révén érhető el az érzelmi bevonódás és a tapasztalati tanulás. Ezért nem lehet unalmas prezentációkból sokat tanulni.
Ezért törekszünk arra, hogy ne pusztán hallgatással, olvasással, hanem cselekvéssel, tapasztalati úton tanuljanak, mert ez az egyik leghatékonyabb tanulási módszer. A tréning – éppen ezért - nem arról szól, hogy valaki kiáll és osztja az észt. A puszta észosztás nem tréning. A tapasztalati tanulás lehetőségének megteremtése a tréning. De hogyan?
Jó esetben a tréningen nincsenek idióta játékok. Ha jól csináljuk nem idióták és nem játékok.
De mit kezdjünk az ezzel a vezetővel egy tréningen? Korábban megkapta az önsegítő könyvet, olvasta, hogy ugorjon el a saját útjából, mégsem változott semmi. Megnézett három Youtube videót, ami után az történt, hogy másokat már ki tud oktatni, mit kellene csinálniuk, de az ő viselkedése ugyanaz, mint volt.
Ha ezt vezető tréningre jön, (általában küldik…) az okoskodást, megmondást, észosztást kiröhögi, de minimum kritikus lesz vele. Ezt már hallottam, nincs semmi újdonság, gondolja hátra dőlve a székében. De egy jó tréningen itt jön a meglepetés: egy gyakorlat, ahol nem a lexikális tudása számít, hanem az, hogyan tudja alkalmazni.
Ha cselekednie, kell, más lesz a helyzet. Az okoskodás itt már kevés. Mutatni kell. Lehet, hogy nem sikerül jól, de nincs gond, mert megbeszéljük, mi történt és hogyan lehetne másként. Aztán megpróbáljuk újra, nem okoskodva, mutatva, gyakorolva. Levonjuk a tapasztalatokat, megbeszéljük, hogyan lehet ezt a mindennapokban és azt is gyakoroljuk. Flipchart, projektor és hatvan oldalas tankönyv nélkül.
A tréningen az a cél, hogy alkalmazni tanuljunk meg valamit, ezt úgy lehet, ha csináljuk is, biztonságos körülmények között. Ahogyan az autóvezetést. Ezért a tréningen végzett gyakorlatok a tapasztalati tanulás talán legfontosabb eszközei.
Emberünk így, a tapasztalati tanulás révén képessé válhat a számára „piros gombot benyomó” helyzetben is optimálisan, vagy legalább máshogyan reagálni és mindezt a munkában, magánéletében alkalmazni. Lehet, hogy nem lesz tökéletes, de fejlődik, vagy legalább elkezd rálátni az előnytelen működésre.
Lehetőséget teremteni, eszközöket adni lehet. Eredményt garantálni, a változást biztossá tenni nem, mert az ehhez a másik fél is kell.
Szoktam mondani, el lehet vinni a lovat a folyóhoz, de innia már neki kell.
De ahhoz el kell vinni, nem egy prezentációban elmondani, merre van az a folyó.
Ezért vannak gyakorlatok a tréningen.
