Sok, a maga módján sikeres emberrel dolgozom. Okosak, jók abban, amit csinálnak és ezt a környezetük gyakran elismeri: jó fizetéssel, előléptetéssel, saját vállalkozás esetén üzleti, szakmai sikerekkel. Szilvinél is ez történt, de jött a fordulat.
Szilvi alulról kezdte, majd sok-sok munkával és még több furfanggal egyre magasabbra jutott a céges ranglétrán. Nem lehet szebben leírni: tíz évig csak a cég létezett számára. Kidolgozta a belét. A magánélete kimerült néhány futó kalandban, csalódást okozó randiban, tényleg a cég lett a családja, hiszen az igazira sosem jutott elég ideje.
Céltudatos volt, terhelhető és megbízható, adta magát az előléptetés.
Pár év múlva megkínálták egy jó pozícióval, kiemelkedő fizetéssel, céges autóval, a köznép számára hihetetlen juttatási csomaggal. Beleült a székbe és meg akarta váltani a világot. De a világmegváltás helyett végtelen meetingek, szervezeti átalakítások, nagy bejelentések, hatalmi harcok és felülről jövő utasítások lettek, amiket lojálisan képviselnie kellett még akkor is, ha nem értett egyet velük. Konfliktusok, éjszakába nyúló munkanapok és az erősödő érzés, hogy ez is csak egy mókuskerék. Csak itt szebbek a küllők.
Teltek a negyedévek, Szilvi hajtott becsülettel, de lassan elfogyott. Rettegett tőle, hogy a beoszottai ezt észreveszik, mert belülről tudta, hogy a lelkesedése oda. Megoldást keresett. Keressünk új kihívást, gondolta egy rosé illatú hajnalon.
Pályázott, felvették, leadta az autót és az ID-t, kipakolt az irodából, hogy két hét pihenés után beleüljön egy másik autóba, bepakoljon egy másik irodába és más színű ID-vel a nyakában most már tényleg megváltsa a világot.
Teamwork makes the dream work, de megint nem sikerült. Újra jöttek a végtelen meetingek, szervezeti átalakítások, a pókerarccal előadott nagy bejelentések, amik után néha már nem tudott a tükörbe nézni. Ugyanaz a mókuskerék volt itt is, egy árnyalattal szebb küllőkkel.
De az a hónap eleji SMS sok mindent eltakart.
Néhány évvel és munkahellyel később egy weekly alatt megvilágosodott. Neki innen már nincs feljebb, előléptetésre nincs esélye. Felfelé nincs út, lefelé érthetően nem akart menni, de oldalra is minek: máshol is ugyanez várja. Ez a kegyetlen és igazságtalan valóság.
Panaszkodni sem volt kinek, a barátai irigyelték, az irodában a team spirit mögött bújva farkasok lesték minden mozdulatát. Nem azért tanultam és dolgoztam ennyit, hogy csak a mókuskereket pörgessem, dohogott magában.
Este rájött, hogy a plató egy kegyetlen hely. Komoly teljesítmény kell, hogy feljusson valaki, ám itt megtörik a lendület. Eljön a perc, amikor már csak előre van, de ott már kevés az izgalom. Szilvi belefásult. Lelassult, érdektelen lett és már a hónap eleji SMS sem dobta fel igazán. Maga sem tudta, mit tegyen. Egyszerűen nem érdekelte már az egész.
Szilvi alaposan végiggondolta: innen egyenes út vezet a kiégés felé, amit óhatatlanul kirúgás fog követni mert tudta, sokan vágynak az ő székére. Megijedt, nem akart ide jutni.
A munkaerőpiacon jóval több Szilvi van, mint gondolnánk. Vannak szakértő Szilvik, akik már nem találnak megfelelő kihívást. Középvezető Szilvik, akik a lapos szervezet miatt évekre beragadnak: nincs esélyük a főnökük helyébe lépni. Meg nem értett Szilvik akik nem kapnak bizalmat. Őrlődnek.
A korábbi izgalom és sikerélmény helyébe a megszokás lép.
Kicsit olyan ez, mint egy megfáradt házasság. Ahogyan egy ilyen kihűlt kapcsolat is sérülékeny, annyira veszélyes ez a munkavállalóra nézve. A mosolygós farkasok könnyen sütik rá Szilvire a stigmát: már nem olyan, mint régen volt. Motiválatlan. És mint a Való Világban, már rajta is van a zöld kendő.
Hosszú távon a plató nem jó. Stresszhez, kiégéshez, mentális zavarokhoz, kirúgáshoz vezethet, sokszor igazságtalanul.
A Szilvik van, amikor tagadnak, (nem, én nem) vagy hirtelen nagyot változtatnak: vidékre költöznek és mezőgazdaságba vágnak.
Máskor – és számomra ez a legérdekesebb – egyszerűen fókuszt váltanak: évekig a munkán volt a figyelmük, most ezt a figyelmet inkább a magánéletükre fordítják. Kevesebb munka, több énidő, ugyanaz a fizetés.
Elfogadják, hogy platón vannak és megpróbálják jól érezni magukat rajta: ez nem sprint, hanem maraton, nem baj, ha nem kell túlórázni, mert felfedezik, hogy a lengőajtón kívül is van élet. Nem kell tíz órát gályázni az irodában, amikor olyan szépen süt a nap. Nem törik magukat, hogy megváltsák a világot. Működtetnek. Mosolyognak. Van, amikor kamuból.
A Duracell Szilvik ezt el sem tudják képzelni, ők tovább harcolnak. Néha sikerrel. Néha nem. Van, akinek sikerül és van, akinek nem - ilyen az élet.
A platóval való megküzdés első lépése annak tudatosítása, hogy platón vagyunk. Ez nem kellemes és gyakran nem is megy egyedül.
A kiút első lépése az, hogy tükörbe nézünk. A második lépés annak eldöntése, hogy kezdünk a helyzettel valamit. Innen lehet elindulni. A megoldások mindig egyéniek – de szinte kivétel nélkül egy őszinte tükörbe nézéssel kezdődnek.
Mert mindig jobb havi fixszel tükörbe nézni, mint izgatottan egy állásinterjú előtt.
----------------------------------------------------
Szilvi persze nem létezik, kitalált személy. Minden esetleges egyezés a véletlen műve.
