“A vizsgabevetésük során ideiglenesen kinevezzük magukat tisztté, mivel egy éles bevetésen nincs szükségünk kívülállókra. Harcolni fognak – parancsokat kapnak – és parancsokat adnak. A beosztottjaik pedig engedelmeskednek ezeknek az érvényes parancsoknak, mivel önöknek rangjuk van, és parancsuk arra, hogy ebben az egységben szolgáljanak, így aztán minden parancs, amelyet az önökre ruházott kötelezettségeknek eleget téve kiadnak, ugyanolyan súlyos lesz, mintha csak a hadsereg főparancsnoka írta volna alá. 

Ezenkívül pedig – folytatta –, készen kell állniuk arra, hogy önökre száll a parancsnoklás felelőssége, mihelyt helyet kapnak a parancsnoki hierarchiában. Ekkor majd döbbenten állapíthatják meg, hogy embertársaik kizárólag csak önre támaszkodhatnak. Arra, hogy megmondja nekik, mi a teendő, miként harcoljanak, hogyan hajtsák végre a harcászati megbízatásukat, de azt is, hogy miként kerüljenek ki élve a válságos helyzetből. 

A döntéseket meghozó, a helyes parancsokat kiadó hang pedig az önök hangja lesz. Nem csak értelmes dolgokat kell mondaniuk, de az is számít, hogy miként teszik ezt. Megnyugtató, határozott hangra van szükség. Szinte biztos, hogy nehéz helyzetben lesznek. Egy bizonytalan, hisztérikus hang a világegyetem legjobb alegységét is a rémült nyulacskák fejetlen, fegyelmezhetetlen csordájává változtathatja. Az egész könyörtelen teher minden figyelmeztetés nélkül szakad majd az önök nyakába. Azonnal kell majd cselekedniük. Ez az önök feladata. Az Úr csak annyit segít maguknak, amennyit önök segíthetnek a katonáknak. Vagyis, hogy erőt adnak nekik azzal, hogy nem engedik érződni a pánikot a hangjukban. 

Eljött az igazság pillanata. Sajnálatos módon a hadtudomány a tűzkeresztségnél nem ismer jobb módszert arra, hogy megkülönböztesse az igazi katonatiszteket a megszólalásig hasonlító hasonmásoktól. Az igaziaknak sikerül – vagy belepusztulnak. A hitványak összetörnek. Néha összetörnek, és úgy halnak meg. Ám a tragédia nem a haláluk, hanem a többiek elveszítése… azoké az őrmestereké, tizedeseké, közlegényeké, akik nem mondtak csődöt, csupán abban voltak hihetetlenül balszerencsések, hogy egy tehetségtelen valakit állítottak az élükre.”

Starship Troopers (Csillagközi Invázió)

Heinlein, Robert A.