Mit és hogyan mondott Phil Jackson?
Elmondtam neki, hogy a háromszög-támadás használatát tervezem, és ennek eredményeképpen nagy valószínűséggel nem tudja majd ismét elhódítani a gólkirályi címet. „A többi csapattársaddal is meg kell majd osztanod a rivaldafényt – szögeztem le –, mert ha nem teszed, ők egyszerűen nem fognak fejlődni.”
Michael meglepően pragmatikusan reagált. Tudtomra adta, a leginkább az zavarja, hogy nem igazán bízik a csapattársaiban, különösen Cartwrightban, akinek nehézségei adódtak azzal is, hogy elkapja a neki irányzott passzokat, illetve Horace-ban, aki nem elég képzett ahhoz, hogy a váratlan eseményekre gyorsan reagáljon.
„Az a fontos – válaszoltam neki –, hogy mindenkihez eljusson a labda, senki ne érezze magát nézőnek, kívülállónak. Egy jobban védekező gárdát nem lehet egyedül legyőzni, csak együttes erővel, csapatmunkával.”
„Oké, szerintem úgy is képes leszek harmincöt pontot átlagolni – mondta. – Az negyedenként nyolc pont. Azt sem fogja senki utánam csinálni.” „Nos, ha így nézzük, talán tényleg lehetsz újra pontkirály – tettem még hozzá. – De mit szólnál ahhoz, hogy az előbb említett pontoknak kicsit nagyobb százalékát szereznéd a meccsek végén?”
Michael beleegyezett, hogy ad egy esélyt a tervemnek. Nem sokkal később a tudomásomra jutott, hogy egy riporternek, Sam Smithnek az mondta, „két meccset adok a dolognak”. Ám amikor látta, nem hátrálok meg, Michael tényleg elkötelezte magát a rendszer elsajátítása mellett, és elkezdte megkeresni a módját, hogyan tudná azt a saját előnyére fordítani – én pedig pontosan ebben reménykedtem.
Szórakoztatónak bizonyult azt figyelni, ahogy Tex (a szerk: a másodedző) és Michael a rendszerrel kapcsolatosan vitatkoznak. Tex nagyra tartotta Jordan képességeit, a háromszöget illetően azonban nem ismert pardont, és nem félt határozottan kiállni Michaellel szemben, ha utóbbi eltért a forgatókönyvtől. Michael pedig nem volt rest Tex gyönyörű gépezetét különböző árnyalatokkal feldobni. Úgy vélte, hogy a rendszer legjobb esetben is csak három negyedre van hitelesítve. Ezután a csapat dolga az improvizáció, és önálló megoldásokkal kell előállni a győzelem érdekében.
A csapatban nincs „ők” – szokta mondani Tex. A győzelemben viszont van – érkezett Michael menetrendszervi válasza egy grimasz kíséretében. (a szerk: angolul There is no I in team but there is in win)
A szituáció kulcsa a memoár szerint, hogy az edző hogyan kommunikálja Michaellel és a többi játékossal a taktikai változtatások szükségességét anélkül, hogy a játékos úgy érezze, őt korlátozzák vagy hogy a csapattársai háttérbe szorulnak. Az edző számára az a kihívás, hogy egyensúlyt teremtsen Michael individualizmusa és a csapat egységének szükségessége között, miközben a csapat minden tagját arra ösztönzi, hogy növeljék hozzájárulásukat a közös sikerhez.
Az edzőről:
Phil Jackson erőcsatár volt, aki 12 szezont játszott az NBA-ben, és két NBA-bajnoki címet szerzett a New York Knicks csapatában. Edzői karrierje visszavonulása után kezdődött, amikor segédedzőként dolgozott a Puerto Rico-i National Superior Basketball Associationben és a CBA egyik csapatánál.
1987-ben segédedzői posztot kapott az NBA-s Chicago Bulls csapatánál. Két évvel később vezetőedzőnek nevezték ki, és kilenc szezonon keresztül maradt ebben a pozícióban. Itt minden idők egyik legjobb játékosát, Michael Jordant vezette.
1989 és 1998 között hat bajnoki címet nyertek együtt.
