Egy hét alatt két meglepő eset is történt velem. Most már mosolygok rajtuk, de ez a mosoly ott és akkor nem volt őszinte.

Vidéken tartottam motivációs képzést. Nem a legerősebb témám, ezért sokat készültem. Miután odaértem egy borospincében találtam magam, ahol a résztvevők már reggel bort, pálinkát, limoncellot ittak, de az igazi meglepetés akkor ért, amikor észrevettem, hogy a terem másik végén bográcsban készül a szarvaspörkölt. Pedig én komoly témát vittem. Piáló résztvevők, terített asztalok, bontott italok – most mit csináljak?

Egy héttel később egy nívós konferencián adtam elő. Úgy tudtam, hogy 15 percem lesz és arról kell beszélnem, hogyan lehet olyan beszélgetést folytatni, ami nyomot hagy. Odaérve tudtam meg, hogy a 15 perc az 30, nincs színpad, nem lehet prezentációt használni, a hangosítás nem jó, a terem hátuljában bárpult előtt állnak a mászkáló résztvevők, a hallgatóság előttem asztaloknál és fotelekben ül – nem erre készültem, most mi legyen?

Az üzleti életben gyakori, hogy ott és akkor kell alkalmazkodni

Klisé, de hétről hétre a saját bőrömön tapasztalom meg, ahogyan azt is, hogy az ilyen helyzetek mérnek meg igazán. Hogy jól csináljam, ahhoz szerintem két dolog kell: az egyik a gondolkodásom. Rugalmasnak kell lennem, mert a világ ezt igényli. Az ilyen helyzetek jelentik a kihívást és erről jut eszembe egy mondás, miszerint „a hajók a kikötőben vannak a legnagyobb biztonságban, de nem erre építették őket”

A gondolkodásmódon kívül a szakmai tudás is fontos: tudni kell a szakmát, a módszertanokat, ott kell lenniük a rendelkezésemre álló eszközöknek, tudnom kell, mit akarok csinálni. Ez az alap. Ha megvan a mindset, a szakmai tudás és rendelkezésre áll minden, nincs más dolgunk, mint a példa szerint viharban vitorlázni a hajóval – végtére is, ez mutatja meg, mire képes a kapitány. Én pedig szeretem a kihívásokat.

Mit csináljunk ilyenkor?

Szétcsúszott résztvevők, dadogó technika, rotyogó pörkölt, kétszer annyi idő, mint amennyire készültem – kapitány a hídon, fel a vitorlákkal és lovagoljuk meg a szelet!

Tudnunk kell, mit akarunk átadni és azt is, hogyan akarjuk átadni. Olyan van, hogy a körülmények ezt már nem teszik lehetővé, de akkor a gondolkodás is egyszerű: nincs panaszkodás, körülmények miatti nyafogás, hanem az újratervezés jön - a körülményekhez képest kell új, reális célt kitűzni – például a pálinkázó résztvevőkkel könnyű témákkal indulunk, de azért teszteljük a csoportot, hogy mennyire együttműködőek és akár óvatosan mélyíthetünk is. Nem baj, ha nincs színpad, rosszabb hangosítás, ha van papír és toll, használjuk ki azt!

Nagyon hiszek a felkészülésben. Mindkét esetben tudtam a témám, volt nálam eszköz, megvolt a cél és már csak azt kellett kitalálnom, hogyan csinálom meg jóra a programokat. Ott és akkor, már menet közben - ez nem működik rugalmas gondokodás és szakmai tudás, előzetes felkészülés nélkül. 

Csapassuk!

A pálinkázó résztvevőknek a nap elejére hoztam két mókás gyakorlatot és amikor láttam, hogy együttműködők, bele mertem menni a mélyebb témákba is. Elnevettem, hogy az ebédidő a pörkölthöz igazodik, de a program céljából nem engedtem: megértetni a résztvevőkkel, hogy vágyott állapot nélkül nem lesz motiváció. Máshogyan csináltam, de odaértem. Tudtam, mi a kulcsüzenet, volt nálam eszköz, alkalmazkodtam hozzájuk.

A konferencián amikor láttam, hogy vannak asztalok, székek, papír és toll, mini tréninget csináltam belőle: a témát három részre bontottam, tettem bele három apró gyakorlatot és picit megmozgattam a résztvevőket, rákötöttem az előttem beszélőre, kicsit hangosabban beszéltem, hogy mindenki halljon, közben a mikrofonnal be-besétáltam közéjük. Fejből tudtam a szövegem, tudok csoportokkal dolgozni, és az ment át, amit szerettem volna: hogy jól kell tudni kérdezni, figyelni és közös pontokat keresni. 

Először mindkét esetben meglepődtem, aztán gondolkodtam, (na jó, egy egész kicsit pánikoltam) közben izgultam, de a lényeg, hogy utólag mindkettőnél mosolyogtam.

Egy régi kolléganőm bölcsessége jutott eszembe: "A nehéz helyzetek edzik a trénert." "Ezek azok a helyzetek, amelyeket nem élvezünk, de később emlékezni fogunk rájuk."

De az, hogy milyen emlékeket őrzünk, nagyban függ attól, mennyire készültünk fel rájuk.

 --------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Készült 2024. 06. 13-án egy prezentációs tréningen, ahol azt gyakoroltuk, hogyan lehet egy adott módszertannal összeszedni a gondolatainkat. A bejegyzés elkészítése kb 45 percet vett igénybe. A jegyzetem ez volt: