Hétvégén hívtam az elsős fiam, hogy gyere, gyakoroljuk az olvasást. Apa, nincs kedvem, válaszolja, el van foglalva a focis kártyáival. Pedig kellene, mondom, (most van rá idő, folytatom magamban) de te találod ki, mit olvassunk, állok meg a könyvespolc előtt. Egyiket sem, vágja be a durcát, inkább töltené az időt mással. Na ne már.
Rá is piríthatnék, jöhetne az "én vagyok az apád" vagy az "amíg az én kenyerem eszed" mondat, de jobb ötletem támad.
Megkérdeztem, miről olvasnál szívesen, a Fradiról, Messiről, vagy bármi másról? Az van, hogy gyakorlunk, de arról olvasunk, amiről Te akarsz. Messit választja, de róla pont nincs otthon könyv. De van telefonom, azon böngésző, ott a ChatGPT és már megint a mesterséges intelligencia. Ennyit kérek tőle:
"Írj 2000 karakteres mesét Lionel Messiről egy első osztályos kisfiúnak, aki gyakorolja az olvasást"
Fél percen belül megvolt a mese, aminek megmutatom az utolsó bekezdését:
"Kisfiam, Messi története azt mutatja, hogy a kemény munka és az elszántság mindenki számára lehetővé teszi, hogy elérje a céljait. Messi azért is híres játékos, mert sosem adta fel, és keményen dolgozott, hogy elérje a sikereit. Remélem, hogy te is inspirációt merítesz Messi történetéből, és továbbra is keményen fogsz dolgozni azért, hogy elérj mindent, amit szeretnél."
Ügyesen olvasott, ez érdekelte. Letette a telefont és hozta a labdáját, mehettünk ki focizni, ahol ő volt Messi.
Ma este olvasókönyvet csinálok neki focistákról, híres meccsekről, nagy győzelmekről, kudarcokról.
A chatGPT legalább annyira riasztó, mint amennyi lehetőség van benne.
