Állandóan keverik, mi az a tréning, coaching, oktatás, melyik mire jó és mire nem, mit értünk workshopon és azt is nehéz elfogadtatni, hogy a brainstorming sem annyi, hogy valaki felkiált, na, jöhetnek az ötletek. Mindegyik jó valamire, de egyik sem jó mindenre. Kezdjünk a tréninggel.
Felnőtt emberek három nap elteltével a hallott anyag 20, a látott 30%-ára emlékeznek. A megtapasztalt, cselekvéshez kötődő anyag 90%-a megmarad.
Van, aki szeret, más utál tréningre járni. Elnézve időnként a színvonalat, ezen nem is csodálkozom. Egyesek szerint mindegyikből lehet tanulni valamit, mások szerint az egész marhaság. Az igazság valahol a kettő között lehet.
Nyomokban tréninget tartalmaz
Néhány hete konfliktuskezelés tréninget tartottam vidéken. Reggel zúgott a projektor, a vásznon a megrendelő kívánságára a város imázsfilmje ment. Nem is foglalkoztam vele, kezdéskor kikapcsoltam. A jól sikerült nap végén a csapat tagjai azonban elmondták, reggel aggódtak, hogy megint egy olyan tréningre jönnek, ahol egész nap valaki okoskodását kell hallgatniuk. Mert olyanon már sokszor voltak.
Valakitől kérdeztem, mivel foglalkozik. Terméktréner, mondja. Kérdésemre, hogy az mi, kiderült, szakmai oktatásokat tart, a termékek részleteit, tulajdonságait tanítja meg a hallgatóknak. Készséget nem fejleszt, gyakorlatokat nem végeztet.
Egy eseményen hat tréner vett részt. A feladat az volt, hogy adott témából mindenki készüljön egy 30 perces blokkal. Volt, aki leült a vászon elé, más állt, de mindketten lényegében előadtak. Jól csinálták, de az interaktivitás kimerült néhány kérdésben. Én ültem, olvastam a diákat, hallgattam a porondon lévőket, nem akartam szólni, hogy szerintem ezek nem tréningek.
Hogy néz ki egy jó tréning, edzés az edzőteremben, vagy a futballpályán? Áll a tréner és kezét zsebre téve, falnak dőlve osztja az észt? Vagy ha kell, megmutatja, majd a másik fél végzi a gyakorlatokat, a tréner pedig kijavítja, visszajelez, segít, támogat? Melyik trénerhez mennél?
Tréningek szerintem
Az emberek fejlesztése rengeteg kreativitást igényel, egy alapvetően szabad műfaj, könyvtárakat lehet és kell is megtölteni vele, de módszertani okoskodás nélkül, nálam az a tréning, ami az következő három elemet jól észrevehetően tartalmazza.
Tapasztalati tanulás:
Amit hallok, azt elfelejtem, amit látok, arra emlékszem, amit teszek, azt megértem, mondta Konfuciusz sok-sok éve. Én Kolb modelljében hiszek, vagyis csinálunk egy feladatot, (ami sokszor sikertelen a csapat szempontjából) majd megbeszéljük, mi történt velünk és miért, majd azt is, mi volt jó, hogyan lehetne, hogyan kellene máshogyan csinálni, majd újra feladat következik, ami kis szerencsével, a korábbi megbeszélésnek köszönhetően csipetnyi tudatossággal már sikeres lesz. És így tovább.
Aha élmény
Ez egy probléma, vagy megoldás hirtelen megértése. Amikor magunkban, vagy hangosan kimondjuk: Rájöttem! Most már értem! Ez kiválóan látszik a résztvevők arcán, amikor villámcsapásként hasít beléjük a felismerés, amikor leesik a tantusz. A legszebb, amikor ez véletlenszerűen üt be, komoly érzelmi hatásokat válthat ki, ezért a miérteken felül szükséges a hogyanokról is beszélni: már értjük, de mi és hogyan lesz ezután?
Önismeret
Ki és milyen vagyok én. Hogyan működöm, és miért teszem azt, amit. Ez segít az önmegértésben, a finom készségek fejlesztésében. Ha a résztvevő visszajelzést kap a vakfoltjaira, amit mások látnak rajta, de ő nem vesz észre, már gazdagabban megy haza a nap végén. Ez néha vidám, máskor nem az, de a készségfejlesztéshez feltétlenül szükséges. Nagyon kell vigyázni, mert a trénernek csak olyan erdőbe szabad bevinnie a résztvevőit, ahonnan biztonságban ki is tudja hozni őket.
Nálam ezek a kihagyhatatlan elemek. Hogy van-e teszt, páros, kiscsoportos munka, labdázás, szociometria, szituáció, world coffee, videók, hanganyagok, színes kártyák, cikkek, építés, rombolás, satöbbi, az mindig a témától, a csapattól és az elérendő céltól függ - hiszen ez egy szabad, kreatív műfaj. Szabad, de nem öncélú, és mindennek a résztvevők, a tréningcsoport érdekében kell történnie - nem azért, hogy a tréner, vagy a megrendelő jól szórakozzon.
De hogy példa is legyen, (hátha lesz aha-élmény is) képzeljük el, hogy Yoda egy jedi céges prezentáció előtt állva a besötített teremben oktatja Luke-ot az Erő használatára. A prezentációban benne van az Erő definíciója, másik dián gyönyörű grafikával látható az Erő használatának folyamata, és Yoda tételesen ismerteti, mikor kell használni az Erőt és mikor nem, gondosan ügyelve az Erőhöz tartozó folyamatok pontos bemutatására. Darth Vader a maszkja mögött sírna a röhögéstől.
Vagy Yoda hagyja, hogy Luke összekoszolja magát, próbálkozzon, támogatja, segíti, nem akarja magát előtérbe tolni, de ha kell, meg tudja mutatni. Hagyja, hogy Luke próbálkozzon, ennek a tapasztalataiból tanuljon, ha kell, konfrontálódik vele, de minden, amit tesz azért van, hogy Luke jobb legyen.
Nálam ez és ilyen a tréning. Jó, vagy sem, de ilyen.
